Pontosabban öt remek film az operaházi élet szent és hétköznapi őrületéről.
1951-ben mutatták be, milliókkal kedveltette meg az operát, s legalább két majdani nagy tenor (Domingo és Carreras) számára is meghatározó korai filmélményt jelentett A nagy Caruso. Mario Lanza második filmje meglehetős szabadsággal rekonstruálta Enrico Caruso pályafutását, ám igen érzékletesen mutatta be a korabeli operaélet kulisszatitkait és intrikáit, s persze mindehhez csodás operarészleteket is bőven mért. A magyar közönség számára egykor külön szenzációt jelentett, hogy a film egy kis szerepében (mint Scotti, a jeles baritonista) feltűnt az ekkor már szánnivaló állapotban lévő Jávor Pál.
A jelentős spanyol rendező, Carlos Saura 2009-ben a kalandos életű librettistának, Lorenzo da Ponténak állított emléket filmjében. A szabadon fantáziáló, de igen erős légkörű Én, Don Giovanni értelemszerűen a címben említett opera létrejöttét is bemutatja, sa történetben megjelenik maga Mozart, a kolléga-rivális Salieri, valamint Casanova is, akit a Rex felügyelőből ismerős Tobias Moretti alakít. Íme a Don Giovanni ősbemutatója a filmből:
Az operarendezéssel is kísérletet tévő Szabó István 1991-es filmje, a Találkozás Vénusszal egy párizsi Tannhäuser-előadás létrejöttét jelenetezi. Magyar karmester, soknemzetiségű szereplőgárda, egy világsztár díva (akit Glenn Close alakít), nyelvi nehézségek, sok művészi egoizmus és sztrájkkal fenyegető operai munkások - a film egyszerre karikatúrája az opera világának és Európának:
Sokunk kedvenc krimivígjátéka az 1978-as Óvakodj a törpétől, amelynek középpontjában egy merényletterv áll: a pápa lelövése a San Francisco-i Operaház nézőterén. Goldie Hawn és Chavy Chase autós száguldása az operaház felé tartósan emlékezetes, akárcsak az ezzel párhuzamosan az operában megkezdődő Mikádó-előadás, melyet a náthás Dudley Moore vezényel:
(Amúgy ennek a Gilbert és Sullivan operettnek, vagy light operának a mesterien rekonstruált keletkezéstörténete egy nagyszerű Mike Leigh-film, az 1999-es Tinglitangli témája!)
S végül a legnevezetesebb operaházi filmes őrület: a Marx testvérek 1935-ös komédiája, a Botrány az operában! A Bajazzók és A trubadúr részleteit is felhasználó film a burleszk és az abszurd humor terepéül használja az operaházat, s mi mégsem szentségtörést kiáltunk, inkább csak fogjuk a hasunkat nevettünkben:
