MimiBlog

Megérekzés Japánba - mindenféle előétel

2017.11.08

Ókovács Szilveszter rendhagyó írása.

Ne fogjon senki könnyelműen operaturnék szervezéséhez! – inthetnénk a költő szavával, s tehetnénk hozzá a folytatást is: „nagy munkát vállal az magára”. És valóban. A tizedik japáni túránkon iszonyú bonyolult az élet, mert a promóter két produkciót kért, és így két teljes színpadi szett és jelmezgarnitúra kerülgeti egymást 16 különböző város épületeiben, és természetesen mindből több szereposztás is van. 150 művész és munkatárs cirkulál, a kiérkezés is annyi ütemben történt, hogy nem elég rá az összes ujj a kezeimen (pedig még mind megvan).

Szó, mi szó, Masayuki Kobayashi (aki csak névrokona a Ken-Icsirónak, Japánban a Kobayashi igen gyakori név) nem ma kezdte a művészmenedzselést, a mi Operánkkal való kapcsolata is 20 évre tekint vissza. De erről majd holnap, amikor túl leszek a tárgyaláson vele a 2019-es következő útról.

A mai poszt szóljon inkább még a megérkezésről. Mire kiértem ide, a társulat már előadta 9 alkalommal a Denevért, 8 városban… A gép, amivel én jöttem, Airbus 350-es, abban se az indulás, se az érkezés, se a köztes 9 óra (Helsinkiből) nem okoz élményt: pozitívan eseménytelen, mert semmit se veszel észre, akkora ez a masina. Negyedszer érkezem operai turnéra, ilyenkor mindig küldenek egy kocsit, a sofőr táblával áll, mint a filmekben. Két éve hölgy jött, kesztyűben vezette a régi angol taxikra emlékeztető speciális Toyotát – most egy fiatalember. Zavarba ejt, amit művel. Annyira udvarias, homloka súrolja a földet, elmarja a poggyászkocsit, és ő akarja tolni. De hát ez nekem is megy – ő mégse tágít, én pedig ballagok mögötte. A lépéseit hozzáigazítja az enyémhez, nehogy futnom kelljen, hátrafelé tekinget mindig, elnézést kérve. A kisbuszért lerohan a lépcsőn, mintha üldözné valaki, pedig csak álmos délelőtt van, tavaszi napsütéssel, húsz fokkal, minek sietni? Ilyenkor az ember úgyis kába, otthon éjjel két óra van, itt meg egy másik évszak másik napszaka, ezt sosem tudom hova tenni, igyekszem túlélni, ennyi. Mire ezt végiggondolom/bambulom, már nyitott csomagtérrel odatolatott az én emberem, ahol hagyott, és sűrű bocsánatkérésekkel bepakolja a holmim, majd odatessékel a fotelnyi utasülésbe.

Mondom, ő férfi, a kocsija mégis olyan, mint a két év előtti idős hölgyé: horgolt fejtámla-huzatok mindefelé, vakítóra fehérítve, le is fotóztam sutyiban. japan_kocsi.jpg

Ekkor még sejtelmem sincs, hogy Tokió Tama nevű városrészébe mintegy háromórás utunk lesz, és ő sem gondhatja ezt. Honnan is tudnám, milyen egy amerikai elnökkel egy városban tartózkodni – nekem ez még sosem adatott meg. (Amikor az öreg Bush széttépte beszédjét a Kossuth téri esőben, tehát 1989 júniusában még vidéki voltam, Clinton 1994-es decemberi villámlátogatásakor Brüsszelben voltam mint a zeneakadémiai HÖK képviselője valami expón, a 2006 nyári Gyurcsány-ifjabb Bush randevú idején biztos otthon ültem Sződligeten.)

Nem ragozom, álltunk Tokió közepén az autópályán bő 2 órát – sütött a nap, járt a klíma, ilyen a novemberi ősz errefelé... A kocsiból pont kiláttam a császári palota kertjének vonalára, évekkel ezelőtt, nem operás úton jártam arra. A japán módra kütyüfetisiszta sofőr pedig kirakta a tévé élő adását a laptopnyi kijelzőre. Ott nézhettük Trumpot meg Abe Sindzót, a negyedszerre is megválasztott miniszterelnököt. Légvonalban ha két kilométerre díszlépéseztek tőlünk, sokat mondok. Emberem olyan ideges volt már a végén, hogy attól tartottam, mint Butterfly, előveszi a rituális kést és megbűnhődik azért, mert képtelen engem a célállomásra szállítani. Sajnos, az évek ugyan telnek, de a japán közemberrel nem egyszerűsödik a szóértés: továbbra sem beszélnek angolul, így csak mutogattunk egymásnak: ő azt, hogy mennyire sajnálja, én meg, hogy mennyire nem. Végül 17 óra helyett 20 órás lett az út háztól házig, no de ez nekem még ma is, most is felfoghatatlan csoda: átrepülni a világot nem egészen egy nap alatt!

Holnap pedig Lammermoori Luciát nézek, és a maga módján az is csoda lesz ám!

A bejegyzés trackback címe:

https://mimi.blog.hu/api/trackback/id/tr5513205633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása