Elsőre persze okvetlenül Puccini Pillangókisasszonya juthat az eszünkbe, amelynek színhelye Nagaszaki városa a huszadik század legelején. Az amerikai sorhajóhadnagy által „japán módra” feleségül vett 15 éves gésa, Cso-cso szán tragikus története nemcsak a leghíresebb Japánban játszódó opera, de egy összesítés szerint máig ez a legtöbbet játszott opera az Egyesült Államokban. És persze mindenütt másutt is valahol a népszerűségi lista elején találjuk e művet. Nagaszakiban pedig, közel a kikötőváros operaházához, szobor őrzi Puccini és a nagy japán díva, a Cso-cso szán jelmezében megörökített Tamaki Miura emlékét.

A Pillangókisasszony egyik irodalmi alapja a francia író, Pierre Loti Madame Chrysanthème című, 1887-es önéletrajzi regénye. E mű nyomán, még jócskán Puccini előtt, André Messager is megkomponálta a maga japáni operáját. Az 1893-ban bemutatott Madame Chrysanthème leghíresebb száma a címszereplő szopránáriája:

A századfordulón Pietro Mascagni is írt egy japán témájú verista operát, ez volt az 1898-as Iris. A címszereplő itt is gésa, s kétségbeejtő és megalázó helyzetéből végül ő is öngyilkosságba menekül:

Magyar zeneszerző is írt már Japánban játszódó operát, méghozzá nem is olyan régen. Eötvös Péter Lady Sarashina című operáját, melynek alapjául egy 1008-ban született japán udvarhölgy memoárja szolgált, épp ezer évvel később, 2008-ban játszották először, Lyon operaházában.

Végül zárjuk a sort egy könnyed zenés színpadi mű, egy operett, méghozzá egy angol operett részletével. Az angolok legendás operett-gyártó párosa, Gilbert és Sullivan tán legjobban sikerült alkotása ugyanis a mesebeli Japánban játszódó, de szatírájával a briteket csiklandozó Mikádó, melyet mindmáig játszanak és idéznek szerte a nagyvilágban. Mike Leigh 1999-ben nagyszerű filmben (Tupsy-Turvy, magyarul Tinglitangli) örökítette meg a Mikádó keletkezéstörténetét.