A Jancsi és Juliska története elképzelhetetlen a mézeskalácsházban lakozó és kisgyermekeket sütögető mesealak nélkül. Azonban korántsem ő az egyetlen boszorkány a repertoáron, hiszen egy sor operában jut szerep démoni képességekkel, varázserővel rendelkező nőknek és férfiaknak. A Macbeth, Giuseppe Verdi operája például el sem kezdődhetne a címszereplőnek jósoló vészboszorkák nélkül:
Antonin Dvořák Ruszalkájában is beavatkozik a címszereplő sorsának alakulásába egy boszorkány, vagyis Ježibaba: ő segíti a vízitündért emberré, vagyis önmagát némaságra kárhoztató asszonnyá válni. Varázsigés áriája az abrakadabra cseh megfogalmazását is megismerteti velünk:
Pogány varázslónő, vagyis boszorkány Ortrud is, aki Telramund életének megrontójaként és démoni manipulátorként válik a Lohengrin cselekményének rossz szellemévé:
A vád szerint boszorkányok, valójában persze csak a tömeghisztéria által megvádolt szerencsétlen áldozatok a szereplői Robert Ward 1962-es, Pulitzer-díjjal is elismert operájának, A salemi boszorkányoknak (The Crucible). Az Arthur Miller drámája nyomán, és valós történelmi eseménysorozat, a 17. század végén az amerikai New Englanden végigsöprő boszorkányüldözés alapján íródott opera szűk évtizede hazánkban is színre került: a Mezzo Operaverseny és Fesztivál programján, Alföldi Róbert rendezésében.
Az utolsó passzus mégis szóljon az igazi mesebeli boszorkányról, aki a Jancsi és Juliska új változatában Wiedemann Bernadett és Németh Judit megformálásában lép elénk, ezúttal egy édességgyár díszletei között. A figura hol női hangon, hol karaktertenorok előadásában válik Engelbert Humperdinck meseoperájának izgalmas szereplőjévé:
