MimiBlog

Örök darab

2017.12.14

Karácsony előtt hagyományosan újra visszatér a műsorra a Bohémélet klasszikus produkciója, ezúttal az Erkel Színházba. 80 év, közel 900 előadás, és persze nagy énekesek egész sora Nádasdy Kálmánék tartós remekében.

A Magyar Királyi Operaház már több mint három évtizede, egészen pontosan 1905. április 27-e óta játszotta Puccini Bohéméletét, a mű budapesti előadástörténetének meghatározó dátumát mégis 1937. május 31-e jelenti a magyar közönség számára. Ekkor került sor ugyanis a Bohémélet sorban immár harmadik felújítására: Nádasdy Kálmán rendezésében. A Színházi Élet egykorú lelkes beszámolója ekképp tudósított az eseményről:

Az előadás rendezője Nádasdy Kálmán. A Bohémélet majdnem az egész világon a rendezők elhanyagolt és mellőzött mostohagyermeke. A második felvonásban ugyan mindenütt csinálnak egy kis szegényes zűrzavart, de a többi csak úgy „magától adódik”. Nádasdy most felrázta álmából ezt az operát, mint használat előtt a leülepedett és kifáradt orvosságot szokás. Visszanyúlt az eredethez, a kezdethez: Murger szövegéhez és megtalálta a benne rejlő kincseket. Ezeket nemcsak kiaknázta, hanem rengeteg új ötlettel, színnel toldotta meg és mindezzel elsöpörte azt a sok fölösleges, túl édeskés, túlaffektált sallangot, amely gátja annak, hogy megtaláljuk a Bohéméletben mindazt, ami értékes és szép. Az új díszleteket ifj. Oláh Gusztáv tervezte, akinek fantáziája, ízlése, kultúrája megint sikert aratott. Valóságos esemény a Bohéméletnek mind a négy díszlete.

Ebben az 1937-es produkcióban ott énekelt Székely Mihály is, hiszen Colline, a filozófus hosszú éveken át az ő szerepe volt Budapesten:

Az egykorú lelkes tudósítót, s alighanem magukat az előadás létrehozóit is meglepte volna a tény, hogy a Bohémélet 1937-es formája ennyire tartósnak bizonyul. Bár hogy mindmáig változatlanul megőrizte volna a produkció a maga hajdani alakját, az azért biztosan nem állítható, hiszen Nádasdy Kálmán 1957-et követően személyesen már nem foglalkozott Bohéméletével. A közönség több nemzedéke és a művészek többsége mégis úgy érzi, hogy mindmáig él ez az előadás, amelynek keretei között annyi emlékezetes Bohémélet-előadás zajlott már le az eltelt nyolc évtized során.

Ebben a Bohéméletben ismerte meg a pesti közönség például Házy Erzsébet Mimijét, Ilosfalvy Róbert Rodolfóját, László Margit Musettáját és Melis György Marcellóját is:

Énekelt e produkcióban Jussi Björling csakúgy, mint Monserrat Caballé, s ebben a Bohéméletben lépett 1986-ban az Erkel Színház színpadára Luciano Pavarotti is, Kincses Veronika oldalán, s immáron értelemszerűen nem Radó Antal 1905-ös magyar fordítását, hanem az eredeti olasz szöveget énekelve:

December második felében most újra elénk kerülnek azOláh Gusztáv által megálmodott, s persze idővel mégis valamelyest módosult színpadképek, valamint Márk Tivadar azóta ugyancsak át-átszabott jelmezei is. Az illúzió mégis teljesnek ígérkezik, idén csakúgy, mint az elmúlt nyolc évtized során majd' mindenkor.

A bejegyzés trackback címe:

https://mimi.blog.hu/api/trackback/id/tr4913473153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása