MimiBlog


Ötven, száz, százötven

2017.12.29

Mindjárt itt lesz az újév: 2018, amikor számos operatörténeti jelentőségű évfordulóról is megemlékezhetünk majd.

Március 25-én lesz éppen száz esztendeje annak, hogy Párizsban elhunyt Claude Debussy, a zenei impresszionizmus legnagyobb alakja. Ő ugyan mindössze egyetlen operát komponált, ám a Maurice Maeterlinck azonos című szimbolista drámáján alapuló Pelléas és Mélisande a botrányos ősbemutató óta már rég a…

Tovább

Bej, pasa, szultán

2017.11.20

A múlt szombati Rossini-bemutató megismertetett minket az algíri bejjel. Ám a bej nem jár egyedül: pasák, bégek, szultánok az operaszínpadon.

Az Olasz nő Algírban történetének egyik főszereplője Musztafa, a nőbolond algíri bej, akit erősen megtréfálnak a rabságába esett olaszok, közülük is elsősorban a szép és okos Isabella. Rossininek annyira megtetszett e két világ mulatságos találkozása, hogy egy évvel az Olasz nő Algírban után,…

Tovább

Meglepő nyitányok

2017.11.07

Már csak néhány nap és a nagyszerű nyitánnyal kezdetét veszi majd az Olasz nő Algírban legelső budapesti előadása az Erkel Színházban. Hallgassunk meg addig is ötöt a legszellemesebb Rossini-nyitányok közül!

Kezdjük mindenekelőtt a leghíresebbikkel, A sevillai borbély nyitányával! Vagyis az Angliai Erzsébet, illetve valójában az Aurelianus Palműrában nyitányával. Mert bizony az 1816-os Sevillai borbély nyitánya egy évvel korábban már az Angliai Erzsébet nápolyi ősbemutatóján is felhangzott, ám már ide…

Tovább

Mese ez, gyermek!

2017.06.09

Most júniusban a Pomádé király, Szőnyi Erzsébet Makrancos királylánya, vagy épp a Hófehérke és a 7 törpe balett-változata jelzi számunkra, hogy a mese nagyon is otthon van az Operában.

Az operairodalom ugyanis tele van mesékkel, még ha a repertoár egyik-másik alapművét megszokásból nem is mese gyanánt szoktuk azonosítani. Így például minden szabadkőműves szimbolikus utalásával együtt hamisítatlan mese A varázsfuvola, és természetesen mese a Turandot vagy Dvořák Ruszalkája is.…

Tovább

Álom, álom

2017.05.25

Jövő hétfőn újra felhangzik az Operaházban Gyöngyösi Levente operája, A gólyakalifa. A Babits-regényen alapuló mű korántsem az egyetlen olyan opera, ahol az álmok világának döntő szerep jut.

Az operaszínpadi álmok éppoly sokfélék lehetnek, mint a valóságosak: nyomasztóak vagy mulatságosak, a valóságot feltárók vagy félrevezetők, no és persze varázslatosak és fantasztikusak. Rossini Hamupipőkéjének apa- és mostohaapa-figurája, Don Magnifico például - a nevéhez híven - nagyszerű álmot…

Tovább

Liszt és Strauss kártyapartija

2017.01.06

Izgalom, kikapcsolódás, adóssággyártás és csőd: sokféle szerep jutott a kártyázásnak a zenetörténetben.

Egy korábbi posztunk az operaszínpadi kártyacsatákról szólt, ám kártyázni nemcsak a színpadi hősök, de olykor maguk a komponisták is szoktak. Richard Strauss például a kikapcsolódás szinte egyedüli eszközéül választotta a skat nevű 32 lapos, német nemzeti kártyajátékot, s ha a mester egy-egy új…

Tovább

Rossini a konyhában

2016.12.14

Ínyencek, nagyevők és haspókok a zenetörténetből.

Most, amikor lassan mindannyian megkezdjük a felkészülést a karácsonyi traktákra (a konyhában és lélekben egyaránt), szóljon e poszt néhány nagy komponista asztali örömeiről és kulináris fáradozásairól! Ami a nagyevőket illeti, köztük okvetlenül előkelő hely illetné meg a mértéktelen étvágyú barokk…

Tovább

Egy kantátányi kávé

2016.06.24

Az operatörténetben még egy kávéfeltalálóval is találkozhatunk. Habár az operákban inkább inkább a bort, a pezsgőt - és itt-ott a sört - éneklik meg, azért a serkentő, sőt olykor józanító hatású kávéitalnak is van némi jelentősége az operatörténetben. Igaz, a kávé és általa a kávézás örömének…

Tovább
süti beállítások módosítása