MimiBlog

Árpád-házi királyok az Operában

2016.11.02

Egy világirodalmi vándortéma köszön ránk Erkel Ferenc első operájából.

Erkel Ferenc a harmincadik életévében járt akkor, amikor serény operakarmesterből operakomponistává, s rögvest a magyar opera vezéralakjává lépett elő. Első dalművét, a Bátori Máriát már majdani főművei, a Hunyadi László és a Bánk bán librettistájával, Egressy Bénivel együtt alkotta meg: egy világirodalmi vándortémából magyar (ál)történelmi operát életre hívva.

A téma röviden ennyi: a trónörökös házasságon kívüli kapcsolatban él egy szép és nemes hölggyel, ám ezt az idős király nem tűri, s a hölgyet végül megölik. A portugálok nemzeti eposzában, a Camões által költött Luziádákban Inez de Castro az áldozat neve, aki e név alatt egy sor nemzet korai drámairodalmában is megjelent. Létezik azonban a történetnek egy osztrák változata is, ahol Agnes Bernauernek hívják a főhercegi kedvest. Magyarországra az a Dugonics András plántálta át e történetet, akinek sok egyéb mellett az Etelka nevet meg a kör és a derékszög szavunkat köszönhetjük. Ő helyezte el a jócskán kiszínezett magyar történelemben Bátori Máriát, s tette Könyves Kálmán királyunk fiának, Istvánnak (a majdani II. Istvánnak) balkéz felöli hitvesévé. Egressy az ő szomorújátékát egyszerűsítette Erkel számára, nem is ügyetlenül.

A Bátori Mária ősbemutatójára 1840. augusztus 8-án került sor a Pesti Magyar Színházban. Azazhogy a Nemzeti Színházban – mert épp ettől a naptól már így hívták a mai Astoria helyén állt teátrumot. A műnek ekkor még nem volt nyitánya, Erkel azt fél évvel később illesztette a cselekmény elé: 

A címszerep igazi jutalomjáték, hiszen a korabeli olasz és francia operák mintájára megalkotott bravúros dívaszerepnek íródott. Már a korabeli kritikusok megállapították, hogy Erkel neki ajándékozta a legszebb dallamait:

Apropó kritikusok! Az elismerő műbírálatok mellett épp Erkelnek ez az első operája sarkallta nagy támadásra a korabeli magyar irodalom tán legádázabb operacsúfolóját, Vahot Imrét, aki így gúnyolódott:

„A lélek legnagyobb szenvedélyeit és hangulatait is énekelve nyögi el, énekelve ordít bosszút, dalolva átkozza hűtlen madonnáját, reszkető hangon dúdolja el, hogy ismét a hideg leli, inasának énekszóval parancsolja, hogy a csizmáját hozza be, s ha nem teszi, danolva szidja le, s elvégre is, mint hattyú, énekelve, dalhörögve hal meg.”  

S ami a történelmi témák operaszínpadi megjelenését illeti, hát Vahot így háborgott:

„Istenemre! ha valaha még Nagy Lajost, vagy éppen Hunyady Jánost engednénk a magyar operában kornyikálni, megérdemelné a színház, hogy azonnal összeroskadjon.”

Ám jól tudjuk, Erkel és Egressy nem riadt vissza e haragos szavaktól, s későbbi operáikban Hunyadi Lászlót és Mátyást, V. Lászlót, majd II. Endrét is ott szerepeltették. Mi pedig csak nézzük és hallgassuk az Erkel által megénekeltetett koronás főket! November 6-án este, az Erkel Színházban éppen a koncertszerűen előadásra kerülő Bátori Máriát: a címszerepben Kolonits Klárával, valamint Palerdi Andrással és László Boldizsárral a két királyi szerepben. 

A bejegyzés trackback címe:

https://mimi.blog.hu/api/trackback/id/tr3711923751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

musicus 2016.11.06. 01:19:01

A Bátori Mária 1840-es bemutatója előtt a kelet-európai "nemzeti" operaiskolák közül csak az orosz jelentkezett Glinka Ivan Szuszanyin-ával (1836). A cseh, lengyel stb. nemzeti operák első jelentős alkotásai jóval későbbiek. Verdi első operáját, az Oberto-t egy évvel korábban mutatták be, a másodikat, Pünkösdi királyságot néhány nappal a Bátori Mária bemutatója után. Első jelentős sikert hozó operája a Nabucco másfél évvel, Wagner első egyéni hangú operája a Bolygó hollandi három évvel későbbi.
Erkel a Bátori Máriában már félreismerhetetlenül egyéni hangján szólal meg. Az opera a Hunyadi erényeinek többségével már rendelkezik. Nem érződik első operának. Maga Erkel sem érezte meghaladottnak, ifjúkori zsengének első operáját, hiszen a bemutatót követő tizennyolcadik évben is felújították.