"Hajdanában, öreg időkben, élt egy hatalmas császár, aki a díszes, szép ruhákat becsülte a legtöbbre a világon. Arra költötte minden pénzét, hogy szebbnél szebb ruhákban pompázhasson. Nem örült derék hadseregének, színházba sem kívánkozott, még kocsikázni sem akart az erdőben, ha új ruháját nyomban nem mutogathatta. Más-más ruhát öltött a nap minden órájában; ahogy más becsületes királyról mindig azt hallani: Most éppen az ország dolgairól tanácskozik - erről a császárról mást se mondtak: Most éppen öltözködik." Így kezdődik Hans Christian Andersen híres meséje, A császár új ruhája, amely a korántsem mesés ötvenes évek elején vált Ránki György és Károlyi Amy gyermekoperájának alapjává. A mű eredetileg a Magyar Rádió számára készült, ám azután az Operaház hamar lecsapott a rádióhallgatók körében hatalmas sikert arató meseoperára.
Az 1953. június 6-án megtartott operaházi premierhez persze a színpadhoz kellett igazítani a Pomádét, s ezzel megkezdődött az opera átdolgozásainak története. Szerelmi szállal vagy anélkül, egyfelvonásos eredetiből háromfelvonásossá bővítve, Dzsufi nevű szereplővel vagy nélküle, rádióban, nagyszínpadon vagy kamaraváltozatban – a Pomádé király új ruhája minden formájában szerethetőnek bizonyult az évtizedek során. Legfőként talán azért, mivel a címszerep mindenkor hálás lehetőséget nyújtott az egészséges humorérzékkel és nagy hanggal megáldott basszisták számára. Az első e basszisták sorában a legendás Székely Mihály volt, aki bájos operai önkarikatúrává formálta Pomádé szerepét:
Aztán jött (az idősebb) Domahidy László és a kicsattanó kedélyű Gregor József, s ők is mindketten jól kihasználták a szólam felkínálta humoros lehetőségeket. Például az ágyában álmatlanul forgolódó Pomádé áriájának remek lehetőségét, amely oly nyilvánvalóan idézi elénk a Don Carlos virrasztó Fülöp királyát meg Borisz Godunovot:
S amíg az ötvenes években a Ránki-opera népzenét idéző mozzanatait illett dicsérni, úgy utóbb a Pomádé szatirikus hangvétele és egész a jazzes hangzásig merészkedő játékossága bizonyult a meseopera legvonzóbb jellegzetességének:
2008-ban azután az Operaház legutóbbi Pomádé-bemutatóján Cser Krisztián öltötte magára a ruhabolond király köztudottan hiányos öltözékét, s ő lesz a most szerda este, az Erkel Színházban felhangzó koncertszerű előadás címszereplője is. Felséges Pomádé ígérkezik.
