MimiBlog

Ritka madár

2019.05.23

Jóllehet a Puccini-életmű része, A fecske mégis meglepően ritkán rak fészket a világ operaházaiban. A Kolozsvári Magyar Opera most elhozza az Erkelbe ezt a lírai és könnyed alkotást.

Giacomo Puccini 1913 őszén Bécsben járt, s többek között megismerkedett Lehár Ferenccel, akivel azonmód barátságot is kötött, melynek a kölcsönös művészi nagyrabecsülés szolgált alapjául. Lehár rögtön hasznos szolgálatot is tett új barátjának: összehozta őt a Carltheater igazgatójával, s így hamar megszületett egy Bécs számára elkészítendő Puccini-opera terve. A műhöz a Luxemburg grófja szövegkönyvírója, Alfred Maria Willner szállította a történetet, ám Puccini már az alkotási folyamat egészen korai szakaszában sietett leszögezni, miszerint: "Én operettet soha nem fogok írni; vígoperát igen." S ehhez rögvest jókora önbizalommal azt is hozzátette: "Lásd A rózsalovagot, de annál szórakoztatóbbat és organikusabbat."

Miközben Willner munkáját túlságosan laposnak ítélte, s bekapcsolta a librettó átalakításába Giuseppe Adamit, Puccini azért változatlanul bizakodó maradt, s egy angol barátnőjének 1914 nyarán így jellemezte készülő művét:

"Könnyű, érzelmes, helyenként komédiába hajló opera - de kellemes, tiszta, könnyen énekelhető a maga keringőzenéjével, lendületes és magával ragadó dallamaival...amolyan válaszféle a mai kor visszataszító zenéjére."

Csakhogy ezen a nyáron kitört az I. világháború, és ez a kollektív katasztrófa A fecske sorsára is komoly hatást gyakorolt. Mindenekelőtt a bécsi világpremier vált tarthatatlanná, hiszen Puccinit már amúgy is támadások érték, amiért nem szakította meg a kapcsolatait a központi hatalmak állampolgáraival, és mert nem tiltotta le műveinek németországi és monarchiabeli előadásait. A fecske ősbemutatójára így hát Monte Carlóban került sor, 1917. március 27-én.

Az ősbemutató nagy és zajos sikert aratott, de a szakmai visszhang már kezdettől felemás volt, s maga Puccini sem tűnt teljesen elégedettnek a saját munkájával. "Egy rossz Lehár-darab" - Puccini műveinek első számú kiadója, az itt épp nem érdekelt Ricordi-cég feje, Tito Ricordi például ennyivel intézte el A fecskét, s mások is akadtak, akik a szerelemre vágyó luxusmetressz, Magda, valamint a naiv, ám tüzes vérű vidéki fiatalember, Ruggero történetét túlságosan operett-ízűnek vélték, vagy épp rámutattak a tüdővész nélküli Traviata-sablonra. Puccini mindenesetre utóbb több változtatást is eszközölt művén, amelyet azután hamar leárnyékolt a Triptichon és a Turandot.

Pedig A fecske igazán értékes és mondén bájú opera, amelyben legalább egy igazi Puccini-slágerszám okvetlenül megtalálható. Ez a szalonbeli zongorázás jelenetéből kiemelkedő Chi il bel sogno di Doretta, amely kétség kívül sokat köszönhet az operett ekkortájt közkeletű dramaturgiájának: 

S habár A fecskének egyetlenegy hőse vagy hősnője sem hal meg, ami Puccininél igazán ritkaság, azért a háromfelvonásos opera befejezése így is megindító:

A fecske most két alkalommal lesz látható Budapesten, hála az Opera és a Kolozsvári Magyar Opera együttműködésének. Május 26-án és 27-én este Anger Ferenc rendezésében kerül színpadra a mű, a "címszerepben" Ádám Zsuzsannával.

A bejegyzés trackback címe:

https://mimi.blog.hu/api/trackback/id/tr3814852062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása