2021. március 3-án a francia kultúrkörhöz tartozó egyfelvonásos operák keresztmetszetét láthatják az az OperaSzerda programjában az érdeklődők. Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány és Camille Saint-Saëns A sárga hercegnő című darabjainak legjobb részleteit 20:00 órától közvetíti az Opera a Facebook-oldalán és az Origón. A produkciók kivonatában szereplő művészek közül Keszei Bori, Balczó Péter és Szemere Zita mesélt a karakterekről, a nem mindennapi zene és a különleges téma kapcsolatáról.

Fotó: Ligeti Edina

Modern és kevésbé könnyed történetet tár elénk A tisztességtudó utcalány, nem is igazán klasszikus operai téma, mégis az operára jellemző lelki vonulatokkal foglalkozik. Milyen karaktereket formálnak meg a darabban és hogyan jeleníthető meg a kegyetlenség teljes mélységében keresztmetszetként?

Balczó Péter: A szenátor (Káldi Kiss András) gyermekét, Fredet alakítom, aki maga is a szenátor gyermekeként definiálja magát. Megvezeti és fondorlatosan tőrbe csalja Lizzie-t. Nagyon erős és furcsa zeneiség és sztori. Most zongorakísérettel adjuk elő a részleteket, de amikor három évvel ezelőtt zenekarral játszottuk, akkor egészen filmes jellege is volt. Megjegyezhető dallam minimális van benne, nehezen énekelhető és tanulható, de ez mindig izgalmas kihívás. Ehhez a nyers, naturális zenéhez a 2017-es színpadi változatban Székely Kriszta őszinte, tiszta játékmódot kért, ami jól illik a karakteremhez.

Keszei Bori: Rövid, egyfelvonásos darab lévén nehéz kivonatosan átadni ezt az operát. Véleményem szerint a megváltozott keretekhez alkalmazkodni is az, hiszen a rendezés merész, a zene modern, ezt átvinni statikus, koncertszerű formába kihívásokkal teli.  Azokat a jeleneteket, amikor két rendőr vallat, amikor kínoznak, vagy erőszakot tesznek – ezeket most mind a zene kell, hogy érzékeltesse –, és ilyenkor még nagyobb felelősség hárul arra, hogy kifejezőbben adjuk át a mondanivalót. Ez nem egy Mozart vagy Puccini-mű, ahol a dallam átviszi magát. 

Hogyan ültethető át pusztán hangra az előbb említett könyörtelenség, hiszen most koncertszerű előadást láthatnak a nézők?

Keszei Bori: A zene a modernsége okán segíti a szituációkat, sokszor zajhatásokról van szó, amelyek átbillentik az énekest is a prózai létbe. A dallamfoszlányoknak többletjelentése van, a karakterem kétszer énekel egy-egy dallamosabb részt, mindannyiszor a szerelmét vagy a vágyát fejezi ki. Az alapszituáció: az erőszak, a rasszizmus, a világ kegyetlensége leképeződik a zene kegyetlenségében és elidegenedett mivoltában is. Muszáj tehát a prózai szituációkból kiindulni, nem a zenéből. Óhatatlanul visszagondolok Székely Kriszta rendezői munkájára, aki az életszerűséget akarta kihozni belőlünk, emlékeimben ehhez nyúlok most vissza.

Igazán intenzív időszak áll Balczó Péter mögött, a Szöktetés a szerájból című opera után a Mester és Margaritában játszhatta a Mester és Jésua szerepét, majd a Ments meg, Uram! (Dead Man Walking) következett. A Mester karaktere igazi hős és beavatott, szemben Freddel. Mi segít egy ennyire eltérő szerep megformálásában?

Balczó Péter: Szeretek eszköztelenül játszani, amire szép lehetőséget kaptam a Mester és Margaritában Jesua szerepével. Iván szájából elhangzik az, hogy „Szelíd volt ő és rendíthetetlen.” Ehhez az alaptanításhoz csatlakoztam és vallom azt most is, hogy belső töltettel kell játszani, hogy elég legyen a „semmi”, amivel megteremtődik az erő.

Szabadnak és függetlennek hisszük magunkat, aztán kiderül, hogy mégsem tudunk a legjobb belátásunk szerint cselekedni, ahogy látjuk az operában. Mit gondolnak erről és mit jelenthet ez a néző számára?

Keszei Bori: Az ember azt hiszi, hogy szabad akarata van, de ez illúzió. Számomra ennek a darabnak az a csodálatos mondanivalója, hogy bár megalázóan bekorlátozva éljük életünket, mégis vannak a legnagyobb nyomorúságban pillanatok, amikor túl tudsz lépni önmagadon. Bizonyíthatod, hogy az emberségnek, a tisztességnek értelme van. Legalább azért, hogy a másik szemébe tudj nézni. Lizzie ezt tudja meglépni az élete legmélyebb pillanatában. Ez adhat egy reményt mindenki számára – különösen az elmúlt egy év szabad akarat teljes mellőzésének tükrében –, hogy ami rajtunk múlik, azt meg lehet tenni.

Balczó Péter: Nem tudom, hogy szabadok vagyunk-e, de a mondat elejében talán benne van a válaszom. Van egy mondás, amit egy kollégámtól tanultam, és itt beemelném: „Rabságban a szabadság.” Ha túl akarsz élni, akkor meg kell felelned a társadalomnak, ez egy erős gondolatisága a darabnak. Kell tudnia az embernek, hogy meddig mehet el.

Milyen részletek hangoznak el a keresztmetszetben és miről szól A sárga hercegnő?

Fotó: Ligeti Edina

Szemere Zita: Kálvin Balázs szerkesztette az estet, és nagyon kevés részlet marad el az egész egyfelvonásos műből. Székely Kriszta 2015-ös rendezése együtt élt a zenei anyaggal, magam sem tudok elvonatkoztatni ettől; a rendezői koncepció mentén építjük fel a keresztmetszetet is.

Kornélis és Léna egy nyomasztó közegben élő pár, ahol a fiú kábítószerfüggő, de a lány kezdetben nem tud róla. A férfi egy japán nőt képzel el maga elé delíriumos állapotaiban, amikről feljegyzéseket készít. A lány megtalálja a fiú látomásbéli írásait („belemerevedik a vágyam”, „szolgáddá tettél”), ám kezdetben félreérti az üzeneteket. Léna megelégeli a történteket, végül ebben a rendezésben maga is a kábítószerbe menekül.

Viszonylag eszköztelen koncertszerű keretek között valósul meg a darab, milyen fogódzók segítik a történetmesélésben?

A történet is szabdalt, érzékeny témát ábrázol az opera, a zeneisége is nehéz a műnek, de a szövegtől minden érthetővé válik. A magyar szövegbe kapaszkodom, árnyaltabban tudom kifejezni magam az anyanyelvemen, ettől színesebb az egész.

Török Katalin interjúja