„A király mulat a modern idők legjobb története, és talán a legjobb drámája is… Nem bukhat meg… Gondoskodjék róla, hogy a cenzor elfogadja!” 1850 májusában így utasította Verdi hű munkatársát, a librettista Piavét, azzal a korántsem egyszerű feladattal megbízva a jámbor poétát, hogy fogadtassa el a velencei osztrák cenzúrával Victor Hugo akkortájt oly botrányosnak ható sztoriját. A dolog igazán nem ment simán, s még az első alkotói engedmények megtétele után is ez a hivatalos válasz érkezett az osztrák hatóságoktól:

„Őexcellenciája, Ritter von Gorzkowski katonai kormányzó őszintén sajnálja, hogy Piave költő úr és a híres maestro, Verdi, tehetségük kifejtésére ezúttal nem találtak más lehetőséget, mint a visszataszító erkölcstelenséget és obszcén trivialitást felvonultató "La Maledizione" (Az átok) című témát, amelyet elfogadás céljából be is nyújtottak a La Fenice Színházhoz. Őexcellenciája úgy rendelkezett, hogy megtiltja a darab bármilyen formájú bemutatását.”

Verdi számára azonban kedvesebb volt a téma annál, semhogy elejtse ezt az operatervét. Így aztán lemondott arról, hogy operája negatív hőse I. Ferenc francia király legyen, s helyette felvetette, hogy „lehetne a főszereplő burgundi vagy normandiai herceg, de mindenképpen teljhatalmú úr", akinek "feltétlenül kéjencnek kell lennie, másként nem érthető Triboulet félelme, hogy a leánya is az elcsábítottak közé kerül...” A francia királyból végül mantuai herceg lett, Triboulet-ból pedig Rigoletto, de megtérültek az engedmények, hiszen az opera már az 1851. március 11-i ősbemutatón hatalmas sikert aratott – és azóta is megmaradt örök sikernek és a repertoár egyik oszlopának.

Pedig Verdi sokféle korabeli szabályt és konvenciót felrúgott: nyitány helyett rövid előjátékot komponált, a tenorból – Hugo nyomán – amorális antihőst faragott, főszereplőül pedig egy külsőre torz alakot tett meg, akit még jó embernek sem igen lehet nevezni. Viszont a léha antihős ilyen diadalmas belépőt kapott Verditől:

Míg az operaszínpad egyik legkomplexebb alakjává megalkotott Rigolettónak ilyen nagyjelenet jutott:

A Rigoletto Magyarországra is hamar eljutott, így már az ősbemutatót követő évben játszotta Verdi e művét a Nemzeti Színház. Az Operaházban azután legendás énekesek egész sora szerepelt a Rigoletto előadásaiban: Svéd Sándortól Gyurkovics Máriáig, Luciano Pavarottitól Leo Nucciig, Rost Andreától Miklósa Erikáig. A Rigoletto júniusi sorozatában most két nagyszerű bariton ígérkezik a címszerep megformálójaként: korunk leghíresebb Falstaffja, a Budapestre újra ellátogató Ambrogio Maestri és a mi Kálmándy Mihályunk. Kedvcsináló gyanánt mindkettejükkel megmutathatjuk Rigoletto és Gilda jelenetét a II. felvonás végéről.

Ambrogio Maestrivel:

És Kálmándy Mihállyal: