A lótól a kicsi, de undok bögölyig egy sor állatnak jut ilyen-olyan szerep az operaszínpadon.
A jövő, a 2016-17-es operai évad imázsfotóinak egyikén Haja Zsolt mint Háry János egy lóval közösen állt a kamera elé. A backstage világára is rátekintő kampányba méltán került be az állatvilág e nemes képviselője is, hiszen a színpad nem kizárólag az embereké, még az opera világában sem. Olykor persze csak eleven háttér, hangulatteremtő környezet gyanánt jelennek meg állatok a színen: az Aidában például egy-egy extra látványosságra törekvő előadásban akár még elefánt vagy épp valamilyen idomított nagyragadozó is felvonulhat, de ebben a Verdi-operában legalább egy pár lovat majdnem minden konzervatív rendezés befog Radames hadvezéri diadalszekere elé. Hasonló, bár kevésbé hangsúlyos szerep juthat alkalmanként, mondjuk, a Don Carlosban egy-egy szép és arisztokratikus kutyának (például ír farkaskutyának vagy agárnak), esetleg a kordéhúzó csacsinak valamelyik vígoperában vagy verista darabban.
Van azonban állat, amely emlegetett, s így megkövetelt szereplője az adott operának, s itt korántsem csupán olyan mitikus állatokra gondolhatunk, mint amilyen A varázsfuvola cselekményét indító óriás-/sárkánykígyó. A leghíresebb példa itt egy paripa, méghozzá egy nevesített paripa: Grane Az istenek alkonyából, a Ring utolsó darabjából. „Ám vezesd bárhová, / tűzvészen által, engedelmeskedik Grane: / és híven szolgál téged e földön. / Bánj véle jól, ő érti a szót, / légy jó gazdája, mint Brünnhilde volt!” E szavakkal adja a lovat Siegfried alá szerelmese, s a hős rögvest e lóval indul rajnai útjára, mely részlet Az istenek alkonya egyik nagyszerű zenekari részlete. Két év múlva valamilyen formában találkozunk is majd Granével M. Tóth Géza Ringjének utolsó estéjén.
Más operákban még énekszólam is jut az állatoknak, igaz, itt azért persze már nem valóságos állatokról, hanem operaénekesek által megszemélyesített élőlényekről van szó. Ravel A gyermek és a varázslat című egyfelvonásosában például énekel kandúr, cica, szitakötő, csalogány, denevér, bagoly, béka, mókus, sőt, e műben még egy növény (A fa) és egy természeti őselem (A tűz) is. Janáček húszas évek elején komponált operájának („vidám darab szomorú véggel”) pedig még a cím- és főszereplője is az állatvilágot képviseli: A ravasz rókácska.
S persze ne feledkezzünk meg az Opera műsorán szereplő meseoperáról, Tallér Zsófia Leánder és Lensziromjáról, melynek cselekményét egy kandúr akaratlan levadászása indítja. Szerepel aztán e műben bögöly, illetve bögöl, de még két bőregér is. S ebben a remek humorú operában még olyan alsóbbrendű élőlény is akad, amellyel amúgy legfeljebb horgászcsaliként szoktunk találkozni: a nadály nevezetű gyűrűsféreg, aki Tallér Zsófiánál kontratenorként énekel.
Hiába, nagy az opera állatkertje!
