Az elmúlt hetekben a János vitéz Iluskáját, az Olasz nő Algírban Zulmáját és A varázsfuvola három hölgyének egyikét is alakította az OPERA produkcióiban Kálnay Zsófia. A fiatal mezzoszoprán mesélt arról, miért okozott fejtörést neki Iluska megformálása, hány előadás kell ahhoz, hogy egy produkció kiforrott legyen és miért olyan jó Szabó Máté rendezéseiben szerepelni.

Kálnay Zsófia (fotó: Kálnay Csilla)

Tavasszal debütált Iluska szerepében a János vitézben, ami most az Erkel Színházban mutatkozott be. Milyen tapasztalatot jelentett ez a főszerep?

Sok szereppel, főszereppel volt dolgom, de ilyen abszolút naiva szoprán szereppel még nem. Okkal alakult ki az a mintázat, hogy tradicionálisan mezzo énekesnőknek írják a veszedelmes végzet asszonyát, szerelmi háromszög esetében a csábító ellenfelet. A nadrágszerepek pedig a másik véglet ebben a hangfajban, és én is ezekben szereztem gyakorlatot eddigi pályámon. Iluska inkább primadonnáknak való, ami én pont nem vagyok. Ezzel a legjobb értelemben meg kellett küzdenem, videófelvételt elemeztem, ezerszer átgondoltam és igyekeztem megtalálni a magam kulcsát, ami ezt a világot kinyitja bennem. Érdekes tapasztalat, hogy a figura megszületése  nagyobb kihívás volt, mint Rosina, anno a Bizet Djamileh-je vagy Rossini Hamupipőkéje, amik egyáltalán nem jelentettek problémát, pedig ők is mind ártatlan lányok voltak. Sokat segített Szabó Máté az instrukcióival és a biztatásával. Ilyen támogatás nélkül sokkal messzebbről indultam volna.

Mi az, ami ezt a szerepet nehézzé teszi az említettekhez képest?

A nézők szemszögéből a jelenlétének és személyiségének az egyszerű tisztasága. A privát oldalról pedig, hogy bízzak magamban, a képességeimben állandó kétkedés nélkül. Hozzátartozik, hogy ehhez a szerephez nekem is gyerekkori emlék kötődik, hiszen itt, az Erkel Színházban 6 évesen láttam a János vitézt, ami meghatározó élmény volt: életem első zenés színházi előadása. Az Operaházban is varázslatos miliője volt a premiernek, de azzal, hogy idehoztuk, teljesen más hangulata és egészen más energiái lettek.

Kacsóh: János vitéz (r. Szabó Máté) - fotó: Nagy Attila / OPERA
Boncsér Gergely (Kukorica Jancsi) és Kálnay Zsófia (Iluska)

Ha azt nézzük, a legtöbb János vitéz előadásnak az Erkel színház adott otthont.

Igen, ennek itt van a helye, az Erkel Színházban több mint hetven éve játsszák, megvan a népopera jellege, és az, hogy ezen a hatalmas nézőtéren mindenki ismeri, szereti és az a sok-sok ember együtt énekel Kukorica Jancsival, Iluskával és Bagóval, ami borzongató érzés. Nagyon örültem, hogy az Operaházban debütálhattam, de ez a darab most érkezett haza.

Ezzel párhuzamosan most az Operaházban is jelen van, éppen Rossini Olasz nő Algírban című darabjában alakította Zulmát. Hogyan váltott át fejben a két szerep között gondolkodásban, hiszen lényegében párhuzamosan  énekelt a két produkcióban?

Szerencsére rögtön átállok, ha felcsendül a nyitány. Rossinivel nagyon jó viszonyban vagyok, felpezsdít és azonnal beszippant, úgyhogy ez nem okoz különösebb bonyodalmat. Mindenkinek szeretettel ajánlom, hogy hallgassa meg az első felvonás fináléját, mert az az egyik legizgalmasabb és legviccesebb zenei élmény. Legtöbbször hangosan nevetnék, ha nem kéne levegő után kapkodni éneklés közben, hogy túléljük egyrészt a tempót, másrészt mindazt, ami még a kottában szerepel. Óriási kihívás ez, és még annál is nagyobb boldogság. Rajna Martinnal nagyszerű dolgozni, ahogy a kollégákkal is, versenyt futunk önmagunkkal, miközben próbáljuk a zeneszerző minden utasítását betartani és megvalósítani. Szerintem ez jutalomjáték mindannyiunknak.

Rossini: Olasz nő Algírban I. felvonás finálé a Met centenáriumi gáláján 1983-ban.
km.: Edda Moser, Diane Kesling, Gail Dubinbaum, David Rendall, John Darrenkamp, Sesto Bruscantini, Ara Berberian, vezényel: James Levine

A János vitézt és az Olasz nőt is Szabó Máté rendezte, érez ilyen szempontból rokonságot a két produkció között?

Az Olasz nő bemutatójának próbafolyamatában nem vettem részt, ezért az most olyan volt, mint egy szuper-műlesiklás, csak ráálltam a pályára és boldogan végigsiklottam rajta. Óriási öröm volt, mindenféle akadály nélkül. A János vitéznél még tavasszal kedves, szeretetteljes hangulatban csináltuk végig a másfél hónap próbaidőszakot. Egyszerre két Szabó Máté-darabban azért is jó szerepelni, mert eljött a felújítópróbákra, ami sokat segít nekünk, hogy színvonalas munkát végezzünk évadról évadra. Biztonságban érezzük magunkat, ami kiváló lehetőség arra, hogy jó dolgok történjenek. A mesevilág, a humor, amit beletett az előadásaiba, két teljesen különböző véglet, és mégis kiforrott nézőpárti koncepció.

A közösségi oldalát elnézve úgy tűnik, nagyon egy hullámhosszon van mind az Olasz nő csapata, mind pedig korábban A varázsfuvola produkcióé is, ahol augusztus-szeptemberben a három hölgy egyikét alakította. Minek köszönhető ez?

Biztos szerepet játszik benne, hogy A varázsfuvolát most 10 alkalommal játszottuk el egy hónapon belül, ez kivételes lehetőség mindannyiunknak. Egy széria általában 4-8 előadás és van köztünk egy köztudott mondás, miszerint először is a premier az premier, az első előadásban forr a levegő az adrenalintól, nagy az izgalom, és a maximumot adjuk magunkból. A második előadás már kockázatos, mert nagyobb az önbizalom, lazul a feszültség, ilyenkor könnyebb hibázni. Harmadszorra a dolgok a helyükre zökkennek, és a negyedik, amikor már elkezdjük élvezni. Általában ezt követően kezd élni az előadás, indul a felszabadultság és az igazi játék. Ekkor már tényleg annyi élményt szerzünk együtt, hogy jó esetben örök barátság és családias viszony születik.

Van különbség kis szerepe is nagy szerep között? Iluska és a második hölgy két végletnek tűnik.

Azért vannak ennél kisebb, egymondatos szerepek is. Mindkettő végtelen koncentrációt igényel. A varázsfuvola azért, mert Mozartnál, egyszerre kell tökéletesnek lenni és felszabadultnak. Kedvenc pillanataim voltak mikor Kovács János minden előadáskezdés előtt egy jegyzettel a kezében bekopogott az öltözőnkbe, és felsorolta a zenei pontokat, amik remekül sikerültek, illetve amiken aznap este javítsunk. Ez minden maximalista zenész álma, ilyenkor plusz tétje van a szereplésünknek. Rossini pedig, mint már mondtam, felpezsdíti a vérem, és a közönségét is, hatalmas sikereket éltünk meg minden este. Terjedelmét tekintve nagyjából azonos kategória Iluska, de játszani, akibe szerelmesnek kell lenni, egészen más dolog, mint mókázni a színpadon.

Rossini: Olasz nő Algírban (r. Szabó Máté) - fotó: Berecz Valter / OPERA
Sándor Csaba (Taddeo), Kálnay Zsófia (Zulma), Mester Viktória (Isabella), Sáfár Orsolya (Elvira), Palerdi András (Mustafa), Dobák Attila (Ali), Spencer Britten (Lindoro)

A három sorozat után legközelebb tavasszal láthatja a közönség az OPERA produkcióiban. Addig milyen feladatokra készül?

Beindul a koncertek és misék időszaka, ezek közül egyik lesz Mozart c-moll miséje a Zeneakadémián, amit rendkívüli módon várok. Továbbá kis koncertek sokasága, tervezek magam és kisebb közönség örömére saját produkciót készíteni, ezen kívül tanulással, tanulmányutakkal fogom tölteni az időt, felkészülök a következő szerepekre.