Táncosnak tanult és lépett is fel, musicalekben énekelt, egy világpremierrel a háta mögött pedig most az operára összpontosít. Fiatal kora ellenére a Magyar Állami Operaház közelmúltban véget ért Olasz nő Algírban-sorozatában Lindorót alakító kanadai tenor máris jelentős múltra tekint vissza. Az egyik legjobb barátja pedig egy magyar mezzoszoprán.
Spencer Britten
Utolsó operaházi előadása előtt beszélünk, hogy fellép Lindoróként, amely szerepben 2022-ben debütáltál a Bregenzi Ünnepi Játékokon. Korábban egy közösségi média posztban írt korábban a szerep nehézségeiről, amelyet eddig az OPERA produkcióiban mindig vendégművészek énekelték ebben a produkcióban. Mitől olyan kihívás ez a szerep?
Az egyik legkeményebb tenor áriával kezdődik, és sok nagyon nehéz koloratúra van benne. Önmagában a szerep is nagyon hosszú: Lindoro sokat énekel. Az I. felvonásban az említett ária mellett és egy nehéz duettet is énekel, ráadásul a felvonás fináléja ikonikusan nagy kihívást jelent. A II. felvonás pedig még hosszabb Lindoro számára, szóval az este egy tenor számára teli van nagy kihívásokkal.
Hogyan találkozott a szereppel? Mikor döntött úgy, hogy megtanulja?
A hangomnak jól fekszenek a magasságok, ezért iskolás koromban elkezdtem tanulni az áriát, amikor Rossini-részleteket adtunk elő az Olasz nőből, és énekeltem a tenor szerepeket A sevillai borbélyból és a Hamupipőkében. Végül felkértek, hogy lépjek fel az Olasz nőben Bregenzben, az volt az első alkalom, hogy Lindoro egész szerepét énekeltem. Ott a II. felvonásban egy másik változatban énekeltem az áriát, ami még hosszabb, még több koloratúrával, mint ami ebben a produkcióban szerepel.
Spencer Britten (Lidoro), Sáfár Orsolya (Elvira), Kálnay Zsófia (Zulma)
Rossini: Olasz nő Algírban (r. Szabó Máté) - fotó: Berecz Valter
Hogyan lett énekes? Úgy tudom, eredetileg táncosnak tanult a tekintélyes Caulfield School of Dance-ben, és még mindig fellép ilyen minőségében is.
Hatéves koromban kezdtem el táncolni. Mikor a szüleim otthon látták, hogy szeretek énekelni és nagyon hangos vagyok, beiratttak egy fiúkórusba is. Ezt csináltam egy darabig, majd elkezdtem zenés előadásokban fellépni, hogy a két területet, az éneklést és a táncot összehozzam. Az egyetem előtt azt gondoltam, hogy a musicalek felé orientálódom, és megyek a Broadwayre. De aztán volt egy hangtanárom, Dr. Gina Oh, aki úgy látta, hogy a klasszikus zene inkább a nekem való. Elkezdett áriákat, francia és német dalokat adogatni nekem, és felépítette a repertoáromat. Mielőtt felocsúdtam volna, készen álltam az egyetemi meghallgatásra. Végül a British Columbia Egyetemen jártam opera szakra. Minél többet tanultam az operáról, annál jobban beleszerettem. Azóta csak megyek, és meg sem álltam, de az Egyesült Államokban a Glimmerglass Fesztiválon, ahol a West Side Storyban léptem fel, újra visszatértem a musicalhez is. Végül kiemelt táncos voltam a produkcióban, és turnéra is mentünk volna, ami sajnos idő előtt véget ért a COVID miatt, így nem jutottunk el Olaszországba és Chilébe. Gee-tar-t (jet) és az álombéli Tony-t alakítottam. Nagyon hiányzik az összes Jet koreográfia, és a pas de six az álomjelentből.
Klasszikus balett-táncosnak tanult?
Mindenből egy kicsit. Voltak klasszikusbalett-óráim, táncoltam Diótörőt, amihez egy nagyon kedves kínai balettmesternél tanultam. Sokat táncoltam jazzt, modernt, kortársat, szteppet, és iskolás koromban táncosként dolgoztam egy vidámparkban, így sokat táncoltam úgymond kereskedelmi célból. Nagyon vidám nyarakat töltöttem ott táncosként.
Milyen szerepeket énekel a legszívesebben? Milyen műfajokban érzi otthon magát, akár énekesként, akár táncosként?
Imádok színpadon lenni és fellépni minden műfajban. Jelenleg az operára koncentrálok, ezzel foglalkozom a legtöbbet. Az operakánonból az álomszerepeim egyike Tonio Az ezred lányából. Nagyon várom, hogy legyen rá lehetőségem, de nagyon boldog vagyok, ha bármilyen musicalt is csinálhatok. A kortárs pop musicalektől a klasszikusabb Rodgers és Hammerstein-féle vonalig. A Sweeney Todd nyilván nagyon jó, amit az operatársulatok is sokszor előadnak. Nagyon boldog vagyok, ha bármit csinálhatok a színpadon.
Milyen tapasztalat volt az Operaházban fellépni? Hogy tetszett Önnek az Olasz nő-produkció és a szereplőkkel való munka?
Nagyon csodálatos volt. A város nagyon szép, és mindenki olyan kedves volt. A folyamat rendkívül gördülékeny volt számomra. Az egész próbaidő nyugalomban zajlott, ami nem fordul elő mindig. Szóval nagyon hálás vagyok, hogy ilyen könnyű dolgom volt.
Spencer Britten (Lindoro), Palerdi András (Musztafa), Sándor Csaba (Taddeo)
Rossini: Olasz nő Algírban (r. Szabó Máté) - fotó: Berecz Valter
Látta a város nevezetességeit? Volt alkalma kipróbálni a helyi specialitásokat?
Igyekeztem időt szakítani arra, hogy tudjak egy kicsit felfedezni. Felmentem a várba, ott jókat ettem, kipróbáltam a lángost, a gulyást, ilyesmi. Szeretek kipróbálni a helyi ételeket, és szerencsémre él itt néhány barátom. Körülbelül öt és fél hétig voltam itt, így többet voltunk együtt, és meg tudták mutatni, hol tudok egy kicsit ellazulni. A Széchenyi Fürdőbe is jártam, ami szintén csodálatos volt.
Kissjudit Annával, a Berlini Staatsoper fiatal magyar énekesnőjével is találkozott, akivel kint együtt tanultak. Hogyan alakult ez a barátság?
Mindketten 2020-ban kerültünk a Staatsoper operastúdiójába. Azonnal összebarátkoztunk, és nagyon közeli barátok maradtunk a 2 év során, így, ha Berlinben járok, teszek róla, hogy legalább egy kávéra találkozzunk. Tulajdonképpen most is két előadás között voltam nála Berlinben, aztán ő jött ide megnézni egy előadást. Így most sok időt tudtunk együtt tölteni, ami nagy élmény volt.
Ázsiai kanadaiként alkalma volt fellépni Alice Ping Yee Ho Chinatown (Kínai negyed) című, a Vancouveri Opera megbízásából készült, igen különleges operájának világpremierjében, amely a kanadai kínai közösség kialakulását dolgozza fel a 19-20. század során. Mit érdemes tudni erről a produkcióról, és milyen volt egy olyan darabban szerepelni, amelynek témájához feltételezhetően szorosan kötődik?
Ez egy kortárs nyugati opera, amit átjár a kínai zenei hagyomány. A zenekar egy szimfonikus zenekar és kínai hangszerek ötvözetéből áll. Ez a két hangzásvilág menő keveréke lett egybe gyúrva, és igazán remek hatást kelt. Leginkább a Kanadába érkező kínai bevándorlókról szól, egész pontosan vancouveriekről, akikhez a családom is kötődik: anyai ágam akkor érkezett, amikor anyukám gyerek volt. Tehát a darab cselekményéhez is kötődöm, de ráadásul az I. felvonásban majdnem végig használt kínai hojszan (hoisan) dialektus is az a dialektus, amelyet a családom beszél. Ez volt az első bevándorlók közt a legelterjedtebb nyelvjárás, ma már inkább kantoni és a mandarin. Sajnos fiatalon elvesztettem a folyékony beszéd képességét, de még minden hang ott van a fülemben, így még mindig egész sokat megértek belőle, amikor anyám családjával vagyok. Nagyon-nagyon különleges projekt volt számomra, és a történet és a zene is olyan gyönyörű. Nagyon megható a cselekmény, és azt hiszem, a világon bárki kötődhet hozzá, mert nem csak a bevándorlás a témája. Van benne szerelem, tiltott szerelem, amivel gyakran találkozunk az operában, szól a családról és a nehéz döntésekről, amiket az életbe a felnőtté válás során és felnőttként kell meghoznunk. Gyönyörű opera, remélem, fogják még játszani; én szívesen énekelném. Van benne egy ária, amit a karakterem, Szajhin (Saihin) énekel, az ő halálos áriája, az annyira egyszerű, mégis olyan szép. Nagyon szeretem énekelni.
Alice Ping Yee Ho: Chinatown c. operája meghallgatható itt.
Most, hogy itt, Budapesten befejezed a sorozatát, hol lép fel legközelebb az évadban?
A következő szerződésem a Lyric Opera Chicagóhoz szól. Az ezred lányában, ami ugye álomszerepem, Lawrence Brownlee-t coverolom, akiről úgy tudom, hogy nemrég lépett fel itt is, és nagyon izgatott vagyok, hogy először találkozhatok vele. A tanulmányaim során már régóta felnézek rá. Aztán decemberben Montrealban lépek fel újra egy Messiásban Yannick Nézet-Séguinnal és az általa vezetett Orchestre Métropolitannal.
Spencer Britten honlapja elérhető a www.spencerbritten.com címen.
Instagram-, Facebook-, Twitter- és TikTok-elérhetősége: @spencerbritten
