Mindenkinek megvan a maga karácsonyi szokása: a konyhában, az ajándékozásban, a fadíszítésben, vagy épp az ünnepi zenék kiválasztásában. Az operaházak is így vannak ezzel, hiszen az évnek ebben a szakában rendszerint karácsonyi tematikájú operákat és baletteket vesznek elő, melyek sorában vitán felül Csajkovszkij Diótörőjét illeti meg az első hely. De mindjárt ott van a nyomában, nálunk Budapesten is, a Bohémélet, melynek első két felvonása éppen karácsonykor játszódik. "Karácsony este ugyan ki ülne otthon?" - teszik fel a kérdést Puccini operájában, ahol persze - a cím szellemében - igencsak bohémesen telik a szenteste:

Egy másik tragikusan végződő opera, Jules Massenet Werthere ellenben az utolsó 2 felvonásában ér el a szentestéhez, ám e művet mégis szinte végigkíséri a karácsonyi tematika, hiszen a színen szereplő gyermekek már a nyáron játszódó első felvonás elején is egy karácsonyi kórust gyakorolnak:

Gogol Karácsony éjszakája című, erősen témánkba vágó mesés-fantasztikus elbeszélése pedig három (vagy legalább két és fél) orosz operának vált alapjává. Mert Csajkovszkij előbb Vakula, a kovács címmel írt operát (1876) Gogol nyomán, majd egy évtizeddel később ezt átdolgozva született meg A cárnő cipellője (1887):

1895-ben azután ugyanezt a témát (melyben még az örödögöt is meglovagolják) feldolgozva Rimszkij-Korszakov is megírta a maga Karácsonyéj című operáját. A négyfelvonásos opera zenekari részleteiből igen hangulatos szvitet is összeállított az oly nagyszerűen hangszerelő komponista:

Paul Hindemith ugyancsak irodalmi alapot választott karácsonyi operája számára, amikor Thorton Wilder Hosszú karácsonyi ebéd című színművét zenésítette meg. A darab karácsonyi ebédek sorát megjelenítve meséli el egy hétköznapi család, a Bayard família történetének 90 évét. Az operaváltozat ősbemutatóját 1963-ban még maga Hindemith vezényelte:

Ám ha azt gondolnánk, hogy ezzel kifogytunk a karácsonyi operákból, hát nagyon tévednénk! Legközelebb további karácsonyi, sőt méginkább karácsonyi operákkal folytatjuk.