Nagy sikerrel mutatkozott be az OPERA Eiffel Műhelyházában is a Zenekadémiával közös produkcióban 2016-ban létrejött Szentivánéji álom című előadás, ami az idei évadban vasárnap látható utoljára. Az athéni szerelmesek és tündérek világát Szabó Máté állította színpadra, a zenekar élén pedig a fiatal dirigens, Török Levente áll. Az Opera berkeiben már másodszor fellépő karmestert az előadás zenei különlegességeiről, kihívásairól és a fiatal szereplőgárda előnyeiről kérdeztük.
Fotó: Nagy Attila.
Fiatal kora ellenére számos mű vezénylésén van túl, sőt nem egyszer hívták beugrani egy-egy előadáshoz is. Mesélne ezekről?
Az első beugrásom még Regensburgban volt, amikor Ella Milch-Sheriff izraeli szerző A szerelem banalitása c. művét játszottuk. Itt a helyzet nehézsége leginkább abból adódott, hogy a darab ősbemutatójáról beszélünk. Norman Lebrecht, neves londoni újságíró igen dicsérő kritikát írt erről a fellépésemről, lényegében ennek a hírnek köszönhetően kaptam ide, a pesti Operába is az első felkérésem. A második beugrós élményem Ulmban történt: Egy Lammermoori Lucia előadás előtt fél órával hívtak, hogy a városban vagyok-e egyáltalán. Úgy hiszem, hogy ilyen esetekben nem szabad belegondolnia az embernek, hogy mi is fog történni fél óra múlva, pakolja inkább össze a holmiját, menjen be a színházba és örüljön, hogy van egy plusz előadása.
Vezényelte már a Szentivánéji álmot, vagy esetleg más Britten-művet?
Még nem, az Operának köszönhetően most ez a pillanat is elérkezett. De Brittennel már találkoztam: 6-7 éves koromban, amikor még a Tóth Aladár Zeneiskola növendéke voltam, nagyon szerettem a szolfézs órákon énekelni, így bekerültem egy ottani, iskolai produkcióba. Ez pont A kis kéményseprő volt, amelyben én játszottam Samet, a címszereplőt. Ez volt egyben az első színpadi élményem is! Azóta sajnos nem volt a komponistával több találkozásom, pedig egy fantasztikus szerzőről van szó, akiről azt gondolom, hogy nálunk méltatlanul kevéssé kerül a figyelem központjába, holott igazán megérdemelné.
Milyen kihívásokat rejteget ez az opera a karmester számára?
Rengeteget! Egy kamaraoperáról beszélünk, amelynek az az érdekessége, hogy még a vonósoknál is minden egyes hangszer saját szólamot játszik, ami miatt a muzsikusok felelőssége is jóval nagyobb mint normális esetben. Mivel valójában kibővített kamarazenéről van szó, komoly technikai hozzáértést- a ritmikus passzázsok- és extrém koncentrációt- az állandó ütemváltások miatt- kíván meg. Britten igen heterogén stílussal bír, rengeteg egymástól eltérő színben, illetve korábbi stílusra hajazó elemekben gazdag a zeneszerzői világa, amelyre a Szentivánéji álomban különösen rájátszik a komponista, például abban a jelenetben, amikor a hat mesterember előadja a színdarabot. Itt a belcantotól kezdve az afro-amerikai spirituálén keresztül egészen sosztakovics-szerű zenéig rengeteg minden fellelhető benne. Oly egyértelműen jeleníti meg a különböző stílusirányzatokat, hogy azokat mindenki felismeri, de mégis minden hangjából érezhető, hogy Britten írta őket. Szerintem ez az ő zsenialitása: úgy tud mástól idézni, hogy mégis a sajátja az anyag.
Fotó: Nagy Attila.
Az énekesek közt sok a fiatal, pályakezdő művész. Milyen velük együtt dolgozni?
Nagyon jó, mert ez az ifjú csapat a kora miatt abszolút homogénnek mondható, így pedig egy különlegesen fiatalos lendülete és dinamikája van a produkciónknak. Természetesen, ebből kifolyólag, akadnak olyan problémák is, amelyek tapasztaltabb énekesekkel már talán nem fordulnának elő, nekünk pedig meg kell velük „küzdenünk”. Viszont azt gondolom, hogy pont a fiatalságunk révén olyan zenei megoldásokat is tudunk eszközölni, amelyeket máskülönben talán nem választanánk és ezek mind előnyünkre válnak.
Meséljen a rendezésről, milyen koncepcióval dolgozik a rendező, Szabó Máté?
Azt gondolom, hogy Szabó Mátéra jellemző az, hogy hagyja a zenét dolgozni, kibontakozni és hogy mindig remek meglátásai, koncepciói vannak a produkcióihoz. Én személy szerint most nagyon szeretek felnézni a színpadra és külön kiemelném, hogy mennyire élveztem a munkát mind a rendezővel, mind az asszisztensével, Niklai Judittal, mert kölcsönös volt a szimpátia közöttünk, és teljesen nyitottak voltunk a másik fél ötleteire, gondolataira. Máté vezérfonalként a 2016-os zeneakadémiai vizsgaelőadásnál alkalmazott terveit használta, amelyeket a mostani produkcióban szereplő művészekre szabott.
Van kedvenc része a darabból?
Kettőt tudnék kiemelni: egyrészt Titánia jeleneteit (Titánia: Brassói-Jőrös Andrea – a szerző), melyek mindig magukkal ragadnak, mivel egyfelől fantasztikusan hangszerelt részekről van szó, másrészt pedig elképesztően szép dallamokkal találkozik a hallgató. A másik pedig a harmadik felvonásban, a hat mesterember által előadott színdarab bemutatója. Szerintem ez az egyetemes vígopera irodalom egyik csúcsa. Ha ezalatt a jelenet alatt a nézőnek nem lesz könnyes a szeme a nevetéstől, akkor vagy mi csináltunk valamit nagyon rosszul vagy az illető otthon felejtette a humorát…
Szerző: Szabó Zoé Júlia
