A 98 évvel ezelőtt bemutatott Farsangi lakodalom újra visszatér az Operába! A hóvihar miatt egyazon házba kényszerült sokféle karakterek között még sokfélébb érzelmek vibrálnak – ez alól a házigazdák lánya, Zsuzsika sem kivétel. Az őt megformáló ifjú szoprán, Kristóf Réka avat be bennünket a szereplők lelkivilágába, miközben a pályafutásáról is többet megtudhattunk.

Próbakép: Kummer János.

Az ország a 2017-es Virtuózok c. műsorból ismerheti a nevét. Mi minden történt azóta Önnel?

Felnőttem! (nevet) Az elmúlt öt év alatt Münchenben megszereztem a diplomámat, majd a Trieri Színház társulati tagja voltam, és sokat vendégszerepeltem, leginkább Németországban. Emellett számos koncertem is folyamatban van. Azonban a mostani felkérés adta a legnagyobb boldogságot, hogy idén az Opera két produkciójában is énekelhetek!

A Farsangi lakodalommal most lép fel először az Operában. Hogy érzi magát itt, milyenek voltak a próbák?

Nagyon-nagyon jól érzem magam, fantasztikus művészekkel énekelhetek együtt! Azok az énekesek, akikkel most egy színpadon állhatok, számomra a professzionalizmust testesítik meg, akik között olyan érzésem van, hogy egy kezdő kiscsibe vagyok, tojáshéjjal a fenekén. Megtiszteltetés velük énekelni.

Poldini Ede darabjában Zsuzsikát, a házigazdák fiatal leányát alakítja. Mi volt az első gondolata a karakteréről?

Figaro Susanna-jára gondoltam, végtére is ő is „Zsuzsika”: ezek szerint az évad számomra a Zsuzsikákról szól! (nevet) Most otthon lakom édesanyámnál Komáromban, bár szabadúszóként sokat vagyok úton. Amikor Poldini Zsuzsikáját tanultam, azon gondolkodtam, hogy hogyan alakul a mi viszonyunk, hogy újfent haza költöztem. Persze teljesen más, de mégis egy anya-lánya kapcsolattal indul az opera. Zsuzsika cselekmény elején civódik az anyukájával, aki egy sokféle megcsömörléssel küzdő asszony, a lánya pedig egy elkényeztetett pubertás gyerek, aki minden ellen küzd, leginkább maga miatt. Persze összehasonlítottam Zsuzsikát önmagammal: Milyen lehettem én tinédzserként? Hogyan nyúlhatok vissza ezekhez az emlékekhez? Milyen volt az első szerelem?

Van olyan vonása, ami hasonlít, netalán ugyanaz Zsuzsikával?

Persze, hogyne! (nevet) Szerintem én sem voltam egyszerű gyerek, volt egy csúnya metálkorszakom, ami lehet, még ma is tart…Tudom, hogy anyukám nagyon féltett, amikor középiskolás voltam, ugyanis akkor a fiúk-lányok a társaságomban egyformán néztek ki, vasorrú bakancsban jártak stb. Én sem voltam ez alól kivétel, valószínűleg nem lehettem bizalomgerjesztő látvány…És én is tudok akaratos és szerelmes lenni, ahogy Zsuzsika is az, vagy legalábbis azt hiszi magáról, hogy szerelmes. Azt majd mindenki eldöntheti, hogy milyen sorsú lesz a viszonya Kálmánnal.

És mit gondol Zsuzsika Kálmánról?

Hát…számára Kálmán egy etalon, hisz teljesen másféle világból jön, mint amihez ő hozzászokott. Egy megfelelési kényszerektől mentes, nagyon természetes ember, amilyennel Zsuzsika a családján belül még talán nem is találkozott, hisz az anyja egy hisztérikus, megalomániás nőszemély, az apja pedig látszólag ebbe beletörődően éli életét. Ilyen háttérrel próbál Zsuzsika rájönni, hogy ki is ő valójában, mi mindent tehet meg, meddig mehet el, milyen lehet a külső világ? Biztos vagyok abban is, hogy folyamatosan meg kell felelnie a szülei elvárásának, hogy olyan dolgokba kényszerítik, amelyek ellen nem csak azért lázad, mert pubertás korban van, hanem mert tényleg nem tetszenek neki. Kálmán ezért egy fénysugár számára, akit követnie kell. Aki, már csak azzal, hogy az ismert közegétől ennyire eltér, vonzóvá válik a számára. Azt hiszem, hogy az a bizonyos kitörni vágyás vonzza Zsuzsikát Kálmánhoz. Rab Gyula pedig fantasztikusan énekli ezt a szerepet, nála jobbat nem is kívánhatok, tőle Zsuzsika és én is biztosan elájulunk.

Énektechnikailag milyen kihívásokat rejtegetett ez a szerep az Ön számára?

A legnagyobb kihívás az, hogy magyarul kell énekelnem. Még régebben, a győri konzervatórium növendékeként Dobi-Kiss Veronika volt a mesterem, az ő irányításával sok Kodály-dalt, később Ligeti-műveket is előadtam, azonban a magyar operarepertoár eddig nem érvényesült az életemben, így rendkívül örülök annak, hogy most magyarul, Magyarországon énekelhetek. Maga Poldini az eredeti operát német nyelvre írta, a később keletkezett fordítás magyarságával a próbák alatt mi is küszködtünk, hogy megfelelő-e a szóhasználat egy bizonyos részen, hogyan hangsúlyozzunk, hogyan illesszük össze a ritmusképleteket és a szöveget? Egyáltalán nem voltak egyszerű lépések, de bízom abban, hogy a végére példás megoldás született.

Az opera rendkívül sok és sokszínű karaktert vonultat fel, van köztük diák, katona és énekesnő is. Elmondhatjuk, hogy igazi farsangi hangulat fog uralkodni?

Nem lesz fánk! (nevet) De egyébként valóban farsangi mulatságra számíthatunk, hisz lakodalomra készülünk, tehát a megfelelő menüsor is meglesz, annak ellenére, hogy a vendégsereget merőben mások adják, mint akikre a háziak eredetileg számítottak. Lesz buli is, hisz Kálmán ennek a beindítója, főleg a 2. felvonásban.

Az előadás ismertetőjében azt olvashatjuk, hogy „Idegenek kerülnek egy házban karanténba a zord időjárás miatt”, mintegy célozva a minket körülvevő járványhelyzetre. Mennyiben fog valóban megjelenni ez a pandémiára való utalás?

Azt gondolom, hogy megmarad a szabadság abban, hogy ha akarok, valóban reflektálhatok a járványhelyzetre, de ha nem szeretnék, akkor nem. Az általunk és a színpadon megélt karantén között az a különbség, hogy itt arra ösztönzik a házigazdákat, hogy fogadják be az utazókat, ezáltal a ház megtelik emberekkel. Amit pedig mi megéltünk az az, hogy tartsunk távolságot és ne érintkezzünk senkivel. Ez ugyebár egy lényeges különbség. De magának a bezártságnak a megélése szerintem hasonló mindkét esetben, és előhozza a klasszikus helyzeteket és kérdéseket: Vajon mi fog történni azokkal a kapcsolatokkal, amelyek ez alatt az egy hét alatt kiépülnek? Hogyan formálódnak az eltelt idő után? Hogyan és mi marad meg belőlük? Szerintem ezt a kérdéskört akár egy fesztiválra is vonatkoztathatnánk, ha már az előbb a metál énemet említettük, hiszen ott is elvonulunk néhány napra egy ismeretlen helyre, ahol új embereket ismerünk meg, időt töltünk velük, majd hazamegyünk. Az operában is ez történik, lelkek összeérnek „szív szívre talál”, hogy Poldinit idézzem, majd elválnak – vagy együtt maradnak. Ki tudja?

Hogyan képzeli el a jövőjét? Inkább külföldön vagy Magyarországon szeretne otthon lenni?

Nagyon szeretek itthon lenni, élni és dolgozni, ezt szeretném is megerősíteni. Nem újkeletű elhatározás ez nálam, csak azt hiszem, hogy most érik be és most kapok lehetőségeket a megvalósítására. Sokat koncertezek, ebben az évadban is voltak, és lesznek is fellépéseim, hála Istennek. Nagyon szeretnék itthon operát játszani, felettébb örülök ennek is és a Figaro lakodalmának is, mert imádom Mozartot, a zenéjétől mindig kiráz a hideg, ennél jobb szerintem a világon nincsen! De Németországgal is megmarad a kapcsolatom, nem is szeretném és nem tudom elvágni a hozzáfűződő szálaimat, így a jövőben is lesznek kint vendégszerepeim, de társulati tag ott már nem lennék, a lábamat itthon szeretném megvetni.

Szerző: Szabó Zoé Júlia