Mutathat még újat egy világhíres operaénekes? – tette fel a kérdést első sorban magának Rost Andrea. A válasz igen volt, így született meg a Kossuth-díjas szoprán gyermekkorának meghatározó zenéiből a Ma éjjel táncolnék – Dalok a lányszobámból című műsor, melynek január 15-én, február 20-án és március 19-én ad otthont az Eiffel Műhelyház. A világjáró énekesnőhöz a szintén Kossuth-díjas Hot Jazz Band társul. Egy héttel a koncert előtt a műsor születéséről, gyerekkori dalokról, az eiffelbéli előadás különlegességeiről és egy április ajándékról beszélgettünk.

Hogyan született meg a Ma éjjel táncolnék – Dalok a lányszobámból ötlete?

A pandémia alatt, körülbelül pont egy éve született meg bennem ennek a műsornak az elképzelése, mikor arról gondolkodtam, hogy mi az, amit a közönség még nem tud rólam. Arra jutottam, hogy sokak számára ismeretlen lehet, hogy nem a komoly zene oldaláról jövök, sőt, hogy 14 éves koromig nem is tanultam zenét! A Ma éjjel táncolnékban azt szeretném megmutatni, hogy az operán túl milyen más zenei műfajokat kedvelek és hogy fiatalkoromban milyen elképzeléseim voltak a jövőt illetően: operett vagy musical szerepekre vágytam, és persze arra, hogy egyszer Hollywoodban leszek színésznő (nevet). Gyermekként a könnyűzenét preferáltam, 1966-ban indult a Táncdalfesztivál, ennek hatására jött az életembe Szécsi Pál, Zalatnay Sarolta, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa és Illés-együttes, az ő számaikat unos-untalan hallgattam és énekeltem. De Marilyn Monroe ikonikus I wanna be loved by you c. dalát is nagyon szeretem, bele is került a műsorba.

Mely szempontok szerint válogatta össze a műsorszámokat?

Csakis szerelemből! És persze, hogy melyeken keresztül tudok megmutatni egy másik oldalt magamból, azt, amit még nem ismer a közönség, olyan dalokat válogattam, amelyekről tudok majd mesélni. De a Hot Jazz Band frontembere, Bényei Tamás is adott ötleteket, például Lajtai Lajos Hol van az a nyár? c. számát ő ajánlotta, hogy együtt tudjuk énekelni, ahogy azt Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán tette 1969-ben. Az a szép ebben a műsorban, hogy a szenvedélyes daloknál kezdve a drámaiakon keresztül, egészen a nagyon könnyedekig minden benne van.

Dolgozott már a Hot Jazz Banddel?

Természetesen ismertem őket, de még nem dolgoztam velük, a menedzserem, Lőrinczy György hozott össze bennünket. Szerinte jó párosítás lennénk, és valóban igaza lett – ami a jó menedzser ismérve. A vidéki előadások is bizonyították, hogy sikeres lett a találkozásunk: Szinte egy szempillantás alatt fogytak el a jegyek, Debrecenben több, mint ezer ember jött el meghallgatni a koncertet! Klassz dolognak tartom, hogy ilyen sokan kíváncsiak voltak arra, mit tudhat még egy operaénekes, milyen újabb meglepetést adhat a közönségnek. Egyébként a cím is a menedzseremtől származik, miután végigolvasta a dallistát, ezt ajánlotta.

Van kedvence a dalok közül? Olyan, amelyre különösen fel szeretné hívni a nézők figyelmét?

Nagyon szeretem a Somewhere over the rainbow c. dalt, ahogy azt Judy Garland énekelte az Óz, a csodák csodájából. Benne van az a kislány, aki én is voltam, az életem pedig a dalban elhangzó álom megvalósulása, ahogy kicsiként színpadról, táncról, zenéről, szép hangról, gyönyörű ruhákról és a közönség szeretetéről ábrándoztam!

A műsorban elhangzik Lauretta áriája a Gianni Schicchi c. operából, mintegy jelképezve, hogy végül az opera felé fordult. Minek volt köszönhető az elköteleződése e műfaj mellett?

Az énektanárnőm, Bikfalvy Júlia, jelentette ki, hogy a hangom operára hivatott. Majd egy fantasztikus Tosca előadást láttam az Erkel Színházban, melynek címszerepét Renata Scotto énekelte. Ez az előadás akkora hatással volt rám, hogy végül az opera mellett döntöttem.

Egy önálló esten, mikor minden szem önre szegeződik, a megjelenés hangsúlyozottan fontos. Milyen szempont alapján választja ki a fellépő ruháját?

Valóban, a megjelenés sosem egyszerű dolog… Mindenképpen szerettem volna valamilyen csillogó, tollas, látványos ruhát, olyat, ami megidézi Hollywoodot, ebben volt segítségemre Pásztor Anita divattervező, akivel idén hosszú távon fogunk együttdolgozni. De nem fogok sokszor átöltözni, hisz nem lesz rá időm, három váltásnál biztosan nem lesz több. És igazság szerint ebben a műsorban a zene a lényeges, hogy mit tudok majd a hangommal megfesteni, hogyan jelenítjük meg a zene és szöveg mondanivalóját a Hot Jazz Banddel. De annyit még elárulok, hogy más ruháim lesznek, mint amit az eddigi előadásokon viseltem.

Lesz még további különlegessége a mostani előadásnak, ami máshol még nem volt látható?

Abszolút, például lesz vetítés a háttérben. Kihasználjuk, hogy az Opera egyik játszóhelyén, egy olyan színpadon adjuk elő ezt a műsort, amely a magas technikai elvárásoknak is megfelel, a műsor javára fordítjuk a kulisszákban rejlő lehetőségeket.

Áprilisban visszatér az Operaházba, méghozzá a Házba, a Simon Boccanegra női főszereplőjeként. Mennyire nehéz ez a szerep, énektechnikailag hogy képzeli el Ameliát?

Hangilag nagyon érdekes ez a szerep: számomra az elején úgy tűnik, mintha Donizetti Lammermoori Luciáját énekelném, majd ebből szépen lassan átváltanék Desdemonára az Otellóból. Verdi egy igen különleges keveréket alkotott meg Ameliában. Számos felvételt hallgattam, amelyeken sötét hanggal, enyhén öblösen éneklik a szólamát, ezekkel szemben az enyém kislányosabb lesz, a mélységeket pedig igyekszem természetes módon megoldani. De mindenképpen szenvedélyes Amelia leszek!

A szerepbéli édesapját Placido Domingo énekli, akivel már több alkalommal, például az Opera New York-i turnéján, a Carnegie Hallban dolgoztak együtt. Milyen vele egy színpadon állni?

Placido Domingóval mi leginkább közös koncerteken léptünk fel, illetve többször vezényelt engem. Ezért nagy ajándék nekem, hogy a kerek születésnapi évemben lesz az első alkalom, hogy egy operában, szerepformálás közben lépünk fel együtt. Egy jó zenésszel, figyelmes úriemberrel mindig jó dolgozni, nyugalmat áraszt és pontos. Ugyan már nem tenor szerepekben csillog, de a régi ragyogást továbbra is hozza magával: a színpadi jelenléte és zenei formálása egy egészen egyedülálló és kivételes művésznek a portréja. Nagyon boldog vagyok, hogy áprilisban létrejöhet a Simon Boccanegra, méghozzá ezzel az újdonsággal társítva.