Mit szólnának, ha az Eiffel Műhelyház esti előadásai után még egy élményben lehetne részük a Mozdonycsarnokban? Reméljük, szívesen fogadnák az „átszállásra” feljogosító jegyet, mellyel az Opera vadonatúj összművészeti kísérőprogramjára juthatnak el, főszereplői pedig a Zeneakadémia és a Színház és Filmművészeti Egyetem diákjai lesznek. Az utóbbiak Kossuth-díjas osztályfőnöke, Hegedűs D. Géza számolt be az előkészületekről, az állomásokról és a személyes, műfajok közötti átszállásairól.

Fotó forrása: Vígszínház, Emmer László.

Az ajánlóban olvasható, hogy a program „az összművészeti komplexitás eszméjét” hivatott beteljesíteni. Hogyan mutatkozik meg ez a küldetés az estek folyamán?

Az osztályommal a közös tanulás során, valóban egyfajta univerzalitásra törekszünk, hogy majd, mint színészek, technikailag fölkészülten, minden műfajban otthon érezhessék magukat, legyen az zenés vagy prózai színpad, vagy akár fizikai színház. Tulajdonképpen minden eszközt felhasználunk ezeken az esteken, hogy minél komplexebben tudjuk felmutatni a röpke egy órára besűrített témát. Nagyon nagy szerencse az is, hogy zeneakadémista diákokkal dolgozhatunk együtt, mert fontosnak tartom, hogy a hallgatóim megismerjék a más-más művészeti nyelven alkotó kortársaikat, hogy ők hogyan gondolkodnak a saját korukról. Így nem csak az Átszállás témáiban, hanem a növendékek szakmai fejlődésében is megjelenik a komplexitás. 

Mi vár arra, aki az esti előadás után átszáll a költészet, az irodalom szárnyvonalaira?

Egy fiatal, szemtelen, energikus kortárs nemzedék hangja! A színészhallgatók, egytől-egyig tehetséges, szeretnivaló, reményteli jövő előtt álló fiatalok. A témák pedig mind a hét alkalommal eltérőek lesznek, az első, most szombati esten történelmi személyekkel foglalkozunk, költőink öntörvényű látószögéből, de szó lesz a későbbi alkalmak során a groteszk és szatirikus világlátásról, az irodalmi Amerika-képünkről, a magyar utóromantikáról, természetesen Shakespeare-ről és a szerelemről, a szakrális és profán költői megjelenéséről, és végül a nyelv végtelen lehetőségeiről, a stílusgyakorlatok színes kavalkádjáról. Főigazgató úr ötlete nyomán nagyon változatos programokat alkottunk, melyekkel kapcsolatban az a reményem, hogy az Átszállás-ra vállalkozó nézőket is inspirálni fogja a magyar- és világirodalom végtelen gazdagsága.

Hagyja, hogy a diákok állítsák össze a műsort vagy Ön határozza meg a műveket?

A mi munkánk alapja a folyamatos párbeszéd. A szerkesztés feladata az enyém, de sok ajánlat jön a diákok részéről is, és végül a közös gondolkodás összefűzi az elképzeléseinket. Főigazgató úr megkeresése óta dolgozunk az est anyagán. Az elmúlt napokban még intenzívebben, ezen a héten szinte minden nap volt próbánk, már dolgoztunk az Eiffel Műhelyházban is. Ízlelgetjük a helyszínt, keressük a jó formákat. Elmondható, hogy nagyon sok kreatív lehetőség rejlik ebben a térben, és alkalmanként maximálisan ki fogjuk használni a vagonnal és a mozdonnyal együtt.

A betanításon túl milyen szerep jut Önnek az estek során?

Nem mondanám betanításnak, hiszen közös, kreatív munka ez a hallgatókkal, együtt fejtjük meg a szövegeket, adunk formát az estnek. Lesz, hogy dalra fakadnak, zenélni fognak. De az esteken én láthatatlan leszek. Nekem ebben a projektben a szerkesztői, rendezői, koordinátori szerep jut.

Hanyad évesek a fellépő diákok?

Másodéves hallgatók, akikkel a járvány sújtotta karantén időszak alatt is nagyon kreatívan és hatékonyan tudtam dolgozni. Az órák a ZOOM digitális felületén zajlottak. A Rómeó és Júlia volt a tananyag. Ők a Margit-szigeten, a Gellért-hegyen, a Duna parton, a Vigadó téren, a Rózsakertben, a budai hegyekben, Csömör határában, sőt még a Hortobágyon is, nagy fantáziával, jeleneteket készítettek a Shakespeare-műből. Ezeket a telefonjukkal, mint egy-egy kis filmet rögzítették, és a mesterség órákon, a ZOOM digitális terében közösen megnéztük, kiértékeltük, és a hallgatók, a kapott instrukciók alapján tovább dolgoztak rajtuk. Őrületes élmény volt látni, a legyőzhetetlen energiájukat, játékkedvüket, akarásukat. A kíváncsiság is nagy bennük, hogy milyen lesz a Zeneakadémia növendékeivel a közös munka – most, az első alkalommal, egy vonósnégyes lesz a partnerük. Nekem rögeszmém, hogy összehozzam a különböző művészeti ágak, műfajok fiatal képviselőit. Egymásra kell találniuk, hisz ők a jövő!

Önnek sokszor kell, kellett átszállnia?

Kamasz koromban Debrecenben jártam iskolába, a hazautat a szülőfalumba, Ibrányba úgy tettem meg, hogy Nyíregyházán átszálltam egy keskenyvágányú vonatra, amit mi kisvonatnak hívtunk, így számtalan valóságos átszállás-élményem van. De szellemi is, ahol az átszállás mindig valami új élmény ígéretét adta, például egy téma vagy műfaj megismerését és a felfedezés örömét.

Végezetül, Ön mire szállna fel: Operára vagy inkább balettre?

Minden műfaj érdekel! Az opera-színpad, ma a kortárs színház nagy lehetőségeinek helyszíne. A modern összművészet eleven bizonyítéka. Kilépve az arisztokratikus elzártságból, nap-mint-nap bebizonyítja, hogy populáris műfaj. Egyre több nézőhöz jut el újra, mert bátran integrálja, a modern színházi jelenségeket, technikai lehetőségeket. Az opera az igazi, totális színház. A balett, a mozgásszínház, a fizikai színház, a cirkusz-színház is igen közel áll hozzám, színészként is előszeretettel vetem alá magam a fizikai, mozgásbeli próbáknak. Ugyanúgy énekelni is nagyon szeretek, a zenés műfajoknak minden tekintetben rajongója vagyok, naponta habzsolom a zenét. Az emberi hangnál, a kórusnál, a közös éneklésnél pedig nincsen nagyobb öröm!

Szerző: Szabó Zoé Júlia