Január 8-án újra megtelik az Eiffel Műhelyház Mozdonycsarnoka, ahol ezúttal Beethoven egyetlen operája, a Fidelio csendül fel. Az Opera művészeit Stefan Soltész karmester fogja össze, a magyar énekesek mellett pedig az elismert cseh tenor, Pavel Černoch is színre lép. Az első próba után az általa alakított Florestan szerepéről, első magyarországi benyomásairól, üzletről és az énekesi pályáról beszélgettünk.

Fotó: ©Kurecka

Az idei évadot a Berlini Staatsoperben Florestan alakításával kezdte. Milyen kapcsolata van ezzel a szereppel?

A berlini Fidelio számomra nem csak az új szereppel való debütálást jelentette, hanem a járvány utáni évadnyitó előadásom volt egyben. Hosszú ideje várok arra, hogy a német repertoáromat is kiépíthessem, már öt, hat hét évvel ezelőtt is kerestek meg erre vonatkozó ajánlatokkal, de mindenképpen A bűvös vadász Maxával szerettem volna kezdeni. Ezt sikerült is tavaly Münchenben elénekelnem. A második helyen pedig Florestan szerepelt. Mivel a hangom még mindig a magasabb regiszterek felé fejlődik, Florestan első áriája kiváló arra, hogy ezeket a magasságokat meg tudjam mutatni. Nagy kihívás ugyan, de úgy érzem, hogy ez a szerep jókor, jó időben talált meg. 

Először jár Magyarországon és a lép fel a Magyar Állami Operaház produkciójában, de dolgozott-e esetleg már magyar művészekkel?

Igen, Fischer Ádámmal volt szerencsém Brüsszelben, a La Monnaie Operaházban egy Ruszalka előadásnál találkoznom. Szenzációs volt, Stefan Herheim rendezési koncepcióját is nagyon szerettem, de a karmester úrral való közös munkáról is sok jó emlékem maradt.

Milyenek az első benyomásai a Magyar Állami Operaházról?

Az Opera lehetővé tette, hogy egy fantasztikus és nagyon kedves karmesterrel (Stefan Soltész – a szerző) találkozzak, aki vicces, de ezzel együtt nagyon pontosan tudja, hogy mit szeretne kihozni a zenéből – ezt a hozzáállást pedig nagyon szeretem! Az egész előadásról egzakt elképzelése van, és azt szeretné, hogy hűek maradjunk mind a kottához, mind pedig a zeneszerzőhöz. Úgy gondolom, hogy a mostani első próba után egyből jól megértettük egymást. De az eddig megismert kollégákról – még csak kevesükkel találkoztam – is csak jókat tudok mondani.

Melyik operai hős áll Önhöz a legközelebb?

Szerencsére nagyon sok szerepet szeretek és gazdag francia, cseh, orosz és olasz operát énekelhetek, most pedig elkezdtem a németet is. Igazság szerint nem is tudom megmondani, hogy melyik áll a legközelebb hozzám. Ugyanúgy magaménak érzem a Tosca Cavaradossiját, mint most Florestant.

Próbafotó: MÁO, Rákossy Péter. 

Ebben az évadban több olyan szerepet fog énekelni, melyek már a repertoárját képezik. Azonban tartogat az új év új kihívásokat is?

Valóban, Janáček Jenůfa c. operájában három éve már Laca, a lírai tenor szerepét éneklem, a budapesti Fidelio után rögtön a Theater an der Wienben fogok vele fellépni. Utána visszatérek Puccinihez, a Pillangókisasszony Pinkertonja következik Hamburgban, végül nagyon várom, hogy a Ruszalka hercegét énekelhessem Drezdában, Christof Loy csodaszép rendezésében. A kihívást pedig két nagyobb feladat jelenti: az egyik újfent Berlinben vár, ami Richard Strauss Daphne c. operája lesz, melyben Apollót alakítom, nyáron pedig újfent Christof Loy-jal, a kedvenc rendezőmmel dolgozhatok: a Salzburgi Ünnepi Játékok keretében a Borisz Godunov miatt fogunk találkozni, melyben Grigorijt éneklem. Érdekesség, hogy a Rimszkij-Korszakov-féle változatot adjuk elő, így ez valóban kihívás lesz, amit azonban nagyon várok, hisz egy gyönyörű munkáról van szó. A szerepemet már korábban elkezdtem betanulni, de a járvány miatt ezt az előadást is el kellett halasztanunk.

Az énekesi szerepen túl Önnek van egy üzletember-oldala is.

Ez így van. Ennek előzménye, hogy éneklést csak magánúton tanultam, az egyetemet menedzsment és közgazdász szakon végeztem. Az énekesi karrieremet csak harminc évesen kezdtem, előtte aktívan az üzlettel foglalkoztam, több vállalatot alapítottam marketing és menedzsment profillal, melyek a mai napig működnek, és természetesen én is foglalkozom velük. Az egész pályafutásomnál fontos volt, hogy egyensúlyt tartsak az énekesi és az üzleti világ között, hogy soha ne kerüljek kiszolgáltatott helyzetbe, így az anyagi szabadság miatt a szakmámban is szabad voltam.

Tehát 30 évesen állt először színpadon. Milyen tanácsot adna egy pályája elején lévő énekesnek?

Véleményen szerint az a legfontosabb, hogy megtaláljuk a megfelelő tanárt. Fiatalként figyelmesen és vigyázva kell főiskolát, zeneiskolát választanunk, hogy hol fogunk 3-5 évet eltölteni. A tanár esetében nem az a mérvadó, hogy mennyire jó vagy rossz, hanem hogy mennyire értik meg egymást a diákjával. Olyan mestert kell találni, aki érti a hangunkat és azt fejleszteni tudja, jól hallható eredménnyel. Az is fontos, hogy a fiataloknak legyen bátorságuk változtatni, ha szükséges. Ha már a kezdetekkor rossz technikát kapunk, és nem megfelelő tanárral dolgozunk, a későbbi karrierünk során problémákba fogunk ütközni. Ezt én is átéltem, az első három tanárom nem volt jó, ennek következménye volt, hogy olyan későn debütáltam, és még mindig vannak olyan énektechnikai dolgok, melyekkel most is küzdök. Végül Olaszországban találtam meg azt a mestert, aki a legtöbbet segített, a mai napig ő a mentorom. Egy énekesnek a kiváló tanár jelenti a felszabadulást!

Szerző: Szabó Zoé Júlia