Különleges zenei élményt készített elő az Opera Zenekarának tíz tagja: A mára feledésbe merült, de éltében igen ismert Moór Emánuel vonósokra írt műveiből válogattak egy csokorra valót. Müller Mónika hegedűművész avat be minket a koncertet megelőző folyamatokba és zenei érdekességekbe.

Tercett-Trió-Trois 2020/2021 - Rákossy Péter. 

Ön 1989-ben diplomázott és ugyanettől az évtől kezdve tagja az Opera Zenekarának. Mindig is ide vágyott?

Igen! Főiskolásként, amikor a Zeneakadémiára jártam, „megfertőződtem” az Operaház épületével, az illatával és onnantól kezdve csak ide akartam jönni. Mindig erre vágytam, miután ez sikerült, eszem ágában sem volt máshová menni.

Hogyan alakult ki az Önök kamaraformációja?

Mikor a pandémia helyzet miatt stream-előadásokat vitt színre az Opera, hozzánk is megérkezett a kamara előadások lehetősége. Tulajdonképpen ekkor gondoltuk ki, hogy a mi 10 emberből álló, munkán kívül is összejáró baráti társaságunk, akikkel már 25-30 éve ismerjük egymást, összeállhatna kamarázni. Mint említettem, az előző évadban kaptunk erre lehetőséget, azóta pedig bármilyen felkérésnek, lehetőségnek nagyon örültünk és örülünk mindig.

Egyfajta műhelymunka alakult ki a fellépők között. Miben különböztek így a próbák a nagyzenekaritól?

Mivel mi tényleg nagyon jó barátok vagyunk, maga a próba is olyan nekünk, mint bármelyik más összejövetel, csak itt még zenélünk is közben! (nevet) Nyilván így sokkal inkább magunkénak érezzük a koncertet is, mert mi választjuk ki a zeneműveket és azzal, hogy kevesebben is vagyunk, nagyobb felelősség hárul ránk, hisz a saját bőrünket visszük vásárra. Tőlünk függ, hogy mikor, mennyit próbálunk és hogy hogy adjuk elő a darabokat, összességében a saját gyermekünket neveljük.

Moór Emánuel darabokkal készülnek. Miért pont őrá esett a választás?

A formációnk egyik tagja, Fahidi Patrícia volt az, aki belefutott Moór Emánuel egyik vonóstriójába. Különlegességnek számít, hogy három hegedűt hallhatunk játszani és az is, hogy ez a darab eddig ismeretlen volt, hangzó anyag sincs hozzá. Mikor a kamarazenekarunk három tagja, Fahidi Patrícia, Tury Enikő és Gál Károly elkezdte próbálni a művet, akkor derült ki, hogy ez egy nagyszerű darab. A Tercett-Trois-Trió egyik epizódjában elő is adták, mely oly sikeresnek bizonyult a hallgatók körében, hogy ezen felbuzdulva tovább kutattuk Moór Emánuel műveit és életét. Kiderült, hogy Pablo Casals csellóművész egyik legjobb barátja volt, több művet is írt a számára. Gondoltuk, hogy ez nem lehet véletlen, így belevetettük magunkat a kutatásba.

Meséljen kicsit a zeneszerzőről!

Moór Emánuel Kecskeméten, zsidó családba született, majd világpolgár lett, és Svájcban halt meg. Zeneszerzés mellett zongorával kapcsolatos fejlesztésekkel is foglalkozott, előtte pedig zongoristaként is nevet szerzett magának. A levelezések és a kutatásaink alapján kiderült, hogy valószínűleg, a származásán túl, azért nem maradt meg a köztudatban, mert zseniális elméje mellé kiállhatatlan személyiség is társult – ezt maga Pablo Casals is leírta. A Matinén Windhager Ákos zenetörténész fog bővebben is mesélni az életrajzáról.

Nem feltétlenül szokványos, hogy a zenész a kutató szerepét is magára ölti. Hogyan élték meg ezt a folyamatot?

Új izgalom volt számunkra mindenképpen, eddig valóban nem foglalkoztunk hasonlóval. Nehézség volt, hogy nincs, vagy csak alig találhatók Magyarországon Moór kották, de szerencsére a németországi Moór Emánuel Társaság igen készségesen kisegített bennünket velük. A munka legnagyobb érdekesége az volt, amikor ténylegesen leültünk játszani, mivel felvétel híján akkor derült ki, hogyan is fognak hangzani ezek a darabok. Egyik sem adta ugyan könnyen magát, de nagyon megszerettük őket, és mikor tudatosult bennünk, hogy ennyi munka után tényleg ott áll előttünk zene, az valami nagyon jó érzés volt!

Mi alapján válogatták ki a Kamaramatinén elhangzó műveket?

Sok gyakorlati szempontot kellett figyelembe vennünk: Egyrészt, hogy mely darabokhoz elérhető a kotta, és ezek közül is melyek a vonósokra írt művek. Ezek alapján ki tudtuk szűrni a nekünk megfelelőek, de ennél többet, az opusszámokon kívül persze, nem tudtunk. Egy darabot, a Largot, mi írtuk át: a csellót kísérő zongorát vonószenekarra cseréltük.

Önnek van kedvenc műve a műsoron szereplő művek közül?

Igen! Az én kedvencem a Barcarolle, amely elsőként fog elhangzani. Ez a darab olyan szinten lopta be magát a fülembe, hogy egész nap ezt hallom, van, hogy erre a dallamra ébredek. Nagyon kis kedves, hullámzó zene, egyszerűen nem megy ki a fejemből. Várom nagyon a vasárnapot, hogy eljátszhassuk!

Szerző: Szabó Zoé Júlia