A fiatal erdélyi basszista erősíti a december 16-tól látható Bohémélet gárdáját. Villáminterjúnkból kiderül, hogy nagyon is magáénak érzi Colline, a filozófus szerepét!
Fotó: Kummer János.
Hogyan találkozott először az opera műfajával?
3-4 éves lehettem amikor előadás közben megpróbáltam rávenni a körülöttem levő társaságot, hogy segítsenek már Édesanyámon, mert szegény leesett a magas épületről és nem látom. Ahogyan valószínűleg helyesen tippelte, Puccini Toscájáról van szó, Kirkósa Júliával a címszerepben… ez az első valódi emlékem és ugyanakkor találkozásom a műfajjal.
Első diplomáját zongora szakon szerezte a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, miért fordult végül mégis az éneklés felé?
Mivel mindig is érdekelt a szakmámnak a többoldalúsága, az egyetemi zongoraszakos éveimben párhuzamosan jártam kamara kórus próbákra is, Cornel Groza karvezető Cappella Transylvanica-jába, ahol annyira otthon éreztem magam a kórus közösségében – mind hangilag, mind természetben – hogy még én is meg voltam lepődve, amikor ugyanaz a karvezető telefonon felhívott egy nap, hogy szüksége lenne az én hangomra az őáltala irányított Kolozsvári Filharmónia Kórusának egyik külföldi projektje kapcsán. Ebben a periódusban ismerkedtem meg ezzel a műfajjal és valószínűleg a legszebb hangszerrel: az emberi hanggal.
A Bohéméletben Colline-t, a filozófust alakítja. Fel tud fedezni közös vonásokat ezzel a karakterrel?
Természetesen! Mindketten introvertáltak vagyunk, túlságosan is sok időt töltünk el önelemzéssel és mindketten idealisták vagyunk. Ha netán Colline-nak lenne az operában szerelme vagy épp szeretője, valószínűleg teljesen alárendelt viszonyban lenne az ő általa elképzelt ideális kapcsolatban, de nem a szeretett személynek rendelné alá magát. Ő tiszteletreméltó lenne, mind erkölcsileg, mind a szakmájában, mind pedig a szociális közegben egyaránt.
A IV. felvonásban hangzik el az ismert Vecchia zimarra kezdetű ária, melyben Colline búcsút vesz a kabátjától. Volt már arra példa az Ön életében is, hogy el kellett engednie valamit?
Persze, hogy volt, és van is, mint mindenkinek az életében. Legutolsó példa épp az imént említett Kolozsvári Filharmónia Kórusa, akikkel szép kerek 10 évet töltöttem együtt.
Milyen színpadi feladatok várnak Önre a közeljövőben?
A legfontosabb színpadi feladatom az eddigi pályafutásom során a Sekrestyés szerepének alakítása lesz februárban, Londonban, a Covent Garden-i Royal Opera House színpadán. Puccini Toscájában Jonathan Kent rendező elképzelésében a világhírű Marco Armiliato vezényel és Angela Gheorghiu, Ştefan Pop és Michael Volle sztárénekművészek szerepelnek majd.
Végezetül, melyik operai karakter az álomszerepe?
Nem szeretnék senkit kiábrándítani, de nincs álomszerepem. Nekem mindig a következő színpadi alakításom lesz az álomszerep!
Szabó Zoé Júlia
