Meglepő és egyedi – vagy meglepően egyedi? Ezt mindenki döntse el, miután megnézte az Eiffel Műhelyházban bemutatott legújabb előadást, a Pelléas és Mélisande-ot. Az egyenesen Dániából érkezett Hotel Pro Forma csapata optikai illúziók, különleges hangulatteremtés és nem mindennapi fényjáték összekomponálásával teremti meg a rájuk oly jellemző előadásokat. A Pelléas és Mélisande koncepciójáról, az alkotói folyamatról és a magyar művészekkel folytatott közös munkáról mesélt nekünk a csapat vezetője, Kirsten Dehlholm és társrendezője, Marie Dahl.

Fotó: Mélisande (Pasztircsák Polina), Nagy Attila.

Hogyan készül egy tipikus Hotel Pro Forma előadás?

Kirsten Dehlholm: A Pelléas és Mélisande azon operák sorozatához tartozik, amelyeket nemzetközi viszonylatokban készítettünk. Általában minket hívnak meg, hogy egy bizonyos művet színpadra állítsunk, és ha elfogadom a felkérést – amit általában meg is teszek – lép elő a csapatom, ahogyan most Marie is, aki amellett, hogy a rendezőasszisztensem, fény-, média-, jelmeztervező és szcenográfus is egy személyben. Elkészítjük és bemutatjuk a megrendelő színház vezetőségének a koncepciónkat, ami a legtöbb esetben el is nyeri a tetszésüket. Ekkor kezdik el felkérni az énekeseket is, de a szereposztásba mi egyáltalán nem szólunk bele. Alapvetően a tervezési munkálatokat Dániában végezzük, majd a háromtól akár hat hétig is tartó próbafolyamatra visszatérünk a színházhoz. A Pelléas és Mélisande próbaideje is hat hét volt, de ezt már tavaly végigcsináltuk, most már csak a bemutatóra koncentrálunk.

Változott-e valami a koncepción ebben az egy évben?

K. D.: Nem, nem igazán.

Marie Dahl: A mi részünkről valóban nem, csak egy-két szerep talált új megformálóra.

Kirsten Dehlholm az előbb felsorolta, hogy milyen sok területen alkot. Hogyan tudja ezt a sokféleséget kézben tartani?

M. D.: Hát…azt gondolom, hogy ha valaki Kirstennel dolgozik, valamilyen szinten muszáj jártasnak lennie az interdiszciplináris művészetekben és alkotói feladatokban. A Hotel Pro Forma egyszerűen így működik, ha erre nem lennék képes, most nem dolgozhatnék a csapatban.

K. D.: Marie különösen jól kiegészít engem, mivel én nem tudok kottát olvasni, ő helyettem is megteszi ezt és így az énekesekhez a zenén keresztül tud szólni. Az pedig kifejezetten fontos, hogy hogyan beszélünk az énekesekkel. De az alkotás során természetesen minden döntést közösen hozunk meg.

Fotó: Torben Eskerod.

Ha már alkotás, mi alapján osztják fel egymás közt a feladatokat?

M. D.: Az alappillérünk, hogy nagyon sok közös megbeszélésünk van. Jelen esetben, ahol a kotta nagy mértékben számít, a mű üzenetét én dolgozom ki, de minden mást együtt csinálunk, nem szoktuk szétválasztani a teendőket.

Tehát mondhatni, teljes harmóniában alkotnak?

K. D.: Valóban mondhatjuk ezt, mert szinte mindenben, jobban mondva tényleg mindenben egyetértünk, nem Marie?

M. D.: De, abszolút! (nevetnek)

K. D.: Hasonlít az ízlésünk és a megérzésünk, hogy mikor mit hogyan kellene megcsinálni, egymással sosincs konfliktusunk.

A Pelléas és Mélisande-hoz mi adta a fő irányvonalat?

K. D.: Nos, a legfőbb tudnivaló számunkra, hogy ez nem egy cselekménydús opera, sőt, inkább az ellenkezője, alig történik benne valami, nem is valami izgalmas. De természetesen áll mögötte egy történet a féltékenységről, a szerelemről, gyilkosságról és halálról. Ehhez nem szabadott egy új, nagyobb lélegzetvételű drámát hozzáképzelnünk, hanem megtartottuk a már meglévő, szerény fordulatú cselekményvezetést.

M. D.: Ezt kiegészítve, Kirstennek elég hamar eszébe jutott, hogy csináljunk katalógust az összes szimbólumról, ami az operában előfordul, mivel az egész mű a szimbólumok körül fordul. Körülbelül ötszáz jelképet számoltunk össze, ezek közül tizenhetet fogunk a színpadon is megmutatni és elmagyarázni.

K. D.: Az opera atmoszférája azt mutatja, hogy a szereplők mindegyikét lassan, de biztosan utoléri a sorsuk. A plafonról különböző elemeket engedünk le, amelyeket nem kerülhetnek ki és reagálniuk is kell rájuk, ezek mozgatják őket, mintha mindegyik a sors egy darabkája lenne.

M. D.: Azt hiszem, a produkciónk kulcsszava a sors. Ez uralkodik mindenki felett.

Milyen volt a munka a magyar művészekkel?

M. D.: Nagy segítség volt, hogy az énekesek között sokan beszéltek angolul vagy németül, így egymásnak tudtak fordítani. A legtöbb itteni művész még soha nem találkozott olyan produkcióval, mint amilyet mi a Hotel Pro Forma égisze alatt létrehozunk, hisz igen egyedi és ritka munkamódszerünk van, ezért sokaknak a megszokottól merőben eltérő rendszert kellett megérteniük. De azt éreztem, hogy amint világossá vált számukra, hogy mit is akarunk, megtetszett nekik az elképzelésünk, amit nagyon szép alkotói folyamat kísért. Azt éreztük, hogy a művészek teljes mértékben odateszik magukat, a maximumot akarják kihozni mindenből!

K. D.: Külön köszönjük Harangi Máriának a sok segítséget, aki akár fordításról, akár bármilyen más dologról volt szó, mindig itt volt és felelősségteljesen intézte el a kérdéses ügyet. Teljes mértékben megértette a gondolkodásunkat. Amíg egy másik produkció készítése miatt Dániában kellett maradnunk, ő irányította az itteni próbákat, méghozzá kitűnően!

Közismert, hogy sokszor alkalmaz optikai illúziókat a rendezéseiben. A Pelléas és Mélisande-ban is találkozhatunk majd velük?

K. D.: Igen, a fényekkel és a színpadi elemekkel most is törekedtünk erre. Mindig izgalmas, ha a szemmel és az aggyal játszhatok, hogy olyat vigyek a nézők elé, amit egyébként nem látnának – vagy legalábbis azt hiszik majd, hogy látják.

Mit ajánl, milyen attitűddel üljünk be az operára?

K. D.: Csak azt, hogy legyenek nyitottak. Próbáljanak meg elvonatkoztatni a régebbi színrevitelektől, és fogadják el azt, ahogyan mi dolgozunk, ahogyan azt is, hogy a képi világunk is valószínűleg szokatlan lesz. Ne az énekesektől várják az érzelmi kifejezéseket, hanem kössék azt össze a zene alapján megteremtett látvánnyal. A zene, a színek, a fények, a tempók mind-mind összetartoznak, együtt alkotják meg a kifejezéssel teli teljességet. Merüljenek el így az operában, és persze, szeressék meg a koncepciónkat!

Szerző: Szabó Zoé Júlia