A világot járt csellóművész, Balog Endre lesz az Opera új tematikus sorozatának első vendége. A 2015/16-os évad zenekari kamaraművésze fontosnak tartja, hogy a közönség minden tagja találjon neki tetsző darabot, ezzel a gondolattal is állította össze zenésztársaival az első Musica e parole műsorát.

Fotó: Kummer János (Tercett-Trió-Trois)

Ön az Opera Zenekarának cselló szólamvezetője. Mi mindennel jár ez a pozíció?

Egyfajta egységet kell létrehoznom a szólamban, ami nem mindig egyszerű. Meg kell határoznom a különböző vonásokat a karmester instrukciói alapján, ki kell találnom a megfelelő zenei karaktert, és el kell tudnom fogadtatni a kollégákkal az adott darabhoz illő legideálisabb csellózási módot. Szerintem ránk is igaz Philipp Melanchton mondása, mely szerint „a fő dolgokban egység, a kis dolgokban szabadság, mindenekfelett szeretet” nyilvánuljon meg. Valamilyen formában mindannyian művészek vagyunk, de akkor tudunk együtt muzsikálni, ha lemondunk a saját elképzelésünkről ahhoz, hogy a zene jól szólalhasson meg.

Mit jelent Önnek a kamarazene?

Velem a Zeneakadémián Mihály András tanár úr szeretette meg a kamarazenét, és sokáig én is kvartettben játszottam nagyon szeretem. A kamarázás a zenekari játék elengedhetetlen része, hisz itt még inkább igaz az, hogy egymásra kell hangolódnunk, fülelnünk és persze figyelnünk.

Az est címe: Csellóval a világ körül. Ön is számos helyen megfordult már a pályafutása során, összefügg a kettő?

Az est elnevezése tulajdonképpen Gregor Piatigorskytól származik, aki ezt a címet adta a könyvének, melyben, mintegy műfajteremtő szándékkal, rengeteg vicces, stand-up-szerű pillanatot ír le az életéből. Mikor olvastam a könyvet, annyira magával ragadott a stílusa és az, ahogy betekintést enged a gyakorlásokba, a koncert előtti és utáni helyzetekbe, a közönséggel és a mecénásokkal folytatott beszélgetésekbe, hogy a vasárnapi koncertre kölcsön vettem tőle a címet. Illetve igen, a kollégáim, akik szintén kiváló muzsikosok, és én is sok helyen megfordultunk, a világ számos pontján játszottunk már, így ilyen szempontból mi is kapcsolódunk a címhez.

Bachtól egészen John Williamsig játszanak majd műveket, köztük nem egy átirat is lesz, például az argentin származású Astor Piazolla Libertangója.

Volt alkalmam Nigel Kennedyvel együtt zenélni, aki minden koncertjét Bachhal kezdi. Ezt az ars poeticát én is átvettem tőle, ezért szerepel a német mester nálunk. Kennedytől tanultam azt is, hogy úgy kell játszani, hogy a legutolsó sorban is hallják az ott ülők, hogy akusztikailag nekik is teljes élményt adhassunk. Én személyesen úgy gondolom, hogy minden korszakban és stílusban van valami, amit szerethetünk, ezért érdemes egy estére több stílust összeválogatni. Piazolla is úgy került be a mostani programba, hogy mások szerettették meg velem: Egyszer Columbiában, a Piazolla Fesztiválon játszottam, ahol megismerkedtem egy fiatalemberrel. Az ő édesanyja tangótáncos volt és abban a táncházban táncolt, ahol Piazolla is muzsikált, így én is megkedveltem az ő zenéjét.

Milyen különlegessége volt a négy kollégával folytatott próbafolyamatnak?

Mikor felkértem a kollégákat, Boldoghy-Kummert Pétert, Chung Hosungot és Pólus Lászlót, teljes szabadságot adtam nekik a darabválasztásnál. Így mindenki hozta a saját ötletét, és ettől is lett izgalmas a munka, hiszen kíváncsiak voltunk a másik elképzelésére, játékmódjára. De ahogy említettem, itt is le kellett mondanunk kicsit mindannyiunknak a saját részünkről a zene érdekében. Szerintem végül sikerült egy nagyon klassz műsort összehoznunk. Lesznek még meglepetésszámok, például Beatles-és Queen-dalok is. Igyekeztünk olyan programot összeállítani, amiben mindenki talál valami neki tetszőt. Ezért különleges a cselló, szinte bármilyen műfajú művet bármilyen hangterjedelemben képesek vagyunk rajta eljátszani.

Mit vár a legjobban a vasárnapi Musica e parole-tól?

Ezt a többiek nevében is mondom, hogy szeretnénk azokat, akik eljönnek hozzánk és feláldozzák a vasárnap délutáni programjukat miattunk, úgy megjutalmazni, hogy azt érezzék, valóban érdemes volt meghozniuk az áldozatot. És persze, a közös muzsikálásnak mindig nagy ereje van, rendkívül impulzív élményt ad, amikor együtt játszunk!

Szerző: Szabó Zoé Júlia