Miért jön Magyarországra egy elismert, vezető kubai táncos? Milyen kihívásokkal jár megérkezni egy idegen országba, és mi segítette, hogy otthon érezze magát a Magyar Nemzeti Balett társulatában? Miben különbözik a kubai balettiskola a Vaganova-módszertől? García Carriera Claudia magántáncossal ezekről is beszéltünk, miután néhány hete Kitri szerepében mindkét alkalommal álló vastapssal üdvözölte a közönség a Don Quijotében.
Claudia García Carriera - fotó: Kummer János
Bizonyos szempontból Kitri volt az egyik első szerepe is a Magyar Nemzeti Balettben, hiszen mikor 2022 elején Budapestre jött, épp egy társulati fotózáson vett részt, az ott készült kép pedig most a Don Quijote plakátfotója. Kubaiként mennyiben kötődik ehhez a szerephez, amely a spanyol ajkú világ egy másik részét eleveníti meg?
Kitrit a Kubai Nemzeti Balettel kubai változatban több színpadon is táncoltam, technikailag elég nehéz volt, a koreográfiáját tekintve pedig más, mint amiben itt táncolok. Először akkor találkoztam ezzel a balettel, mikor az első hetemet töltöttem a társulatban, és sok balettet, köztük a Don Quijotét is fotóztuk egy repertoárkiadványhoz. Istenem, emlékszem, a fotózás kész őrület volt számomra, annyira izgatott voltam, és annyi új dolog történt egyszerre. Imádtam minden jelmezt, amit az első stúdiófotózás alkalmával láttam, és több kollégával is ott találkoztam először. Úgyhogy amikor megtudtam, hogy a könyv megjelent, és megláttam magam a borítón Leblanc Gerivel, az volt a legkellemesebb meglepetés. Valahányszor meglátom azt a könyvet, mindig eszembe jut, hogy mennyire megváltoztatta az életemet, és sokat gondolok arra, mi mindent mondhatnék annak a Claudiának, aki akkor leszállt Budapesten.
Don Quijote társulati fotó (Leblanc Gergely, García Carriera Claudia) - fotó: Emmer László
Kitri szerepét, mint mindig, most is nagyon élveztem, mert a stílus, a hangulat és a környezet kubaiként nagyon közel áll az én világomhoz, és azt hiszem, fel tudom használni a kubai verzió tapasztalatait, és Kitrin keresztül megmutatni a saját személyiségemet is. A koreográfia egészen más, nagyobb a lépésanyag, mint a kubai változatban, ami egyben kihívást is jelent, de ezért jöttem ide: próbára tenni magam, és megismerni más koreográfusokat, koreográfiákat, repertoárt, amit nagyon élvezek.
Meséljen erről a döntésről! Hogyan talált rá a Magyar Nemzeti Balettre? Havannában hét éven át ismert táncos volt, a Kubai Nemzeti Balett vezető szólistája. Miért döntött úgy, hogy próbára teszi magát a világ egy egészen más pontján?
Ez akkor történt, amikor a COVID-időszakban be voltunk zárva. Körülbelül egy évet vagy még többet voltam otthon, csak a lakásomban 2 m2-en lábmunkáztam egyedül a rúd mellett, és néztem, ahogyan a szemem láttára elúszik a pályám. Tenni akartam valamit. Nem a társulatom tehetett róla, szerettek volna táncolni, de nem tudtuk, mert minden leállt. Így hát nézegettem a közösségi médiát, hogy a világ más részein már minden elkezdett működni, és nagyon szomorú voltam, hogy a nappalimban csak rúdgyakorlatozom. Úgyhogy mikor alkalom nyílt, hogy eljöjjek ide, elkezdtem nézegetni a társulatot, és a repertoár olyan csodálatos volt, hogy azt gondoltam, oké, akkor itt a pillanat, ez egy jel, hogy a pályámon új szintre lépjek. Táncosként is tanulnom kell, mert a pályánk nagyon rövid: nincs túl sok időd gondolkodni, ha van lehetőséged, csináld, csak menj, így érkeztem ide. De nagyon örülök, hogy meghoztam ezt a döntést.
Volt itt valamilyen kapcsolata?
Nem. Annyira tisztán emlékszem rá, mikor földet értünk, és az érzésre, hogy nem ismertem a nyelvet, azt sem tudtam, merre van a kijárat. Volt albérletem, de nem ismertem a főbérlőt, mindent interneten keresztül intéztünk. Szóval minden új volt, és teljesen egyedül voltam. Jessie, (Carulla Leon Jessica magántáncos – szerk.) a kubai kolléganőm és az ő családja csodálatos volt, segítettek, és miattuk olyan, mintha itt is volna családom. És így ezt átvészeltem. De az érzés, amikor leszálltam és semmim nem volt, azt hiszem, az az életemben és a pályámon is nagy lépést jelentett. Egyszerre minden kitágult.
Meséljen egy kicsit a kubai balettről! Milyen az ottani társulat, milyen repertoárral rendelkezik, mit táncolt ott?
Fiatalon a kubai balettiskola szerint tanultam balettozni, ami történelmileg elismert metodika szerte a világon. Lényegében minden, amit táncolunk, kubai változatban van, a repertoárunk több mint 70 éves múltra tekint vissza, és a legklasszikusabb balettektől a kortársig terjed. Technikailag nagyon nehezek, és a közönség nagyon jól ismeri a koreográfiát, így ha a lábad egy kicsit is máshol van, mint ahol lennie kellene, észreveszik. A táncművészek elismertségének is olyan csodálatos hagyományai vannak. Tudják, hogyan csinálta ezt vagy azt valaki 1948-ban (a társulat alapításakor), emlékeznek, és az egykori balerinákhoz hasonlítanak. Úgyhogy fel kell nőni a feladathoz, amikor felmész a színpadra. Ami a repertoárt illeti, táncoltam már Rosszul őrzött lányt, Don Quijotét, Hattyúk tavát, Hamupipőkét, Grand Pas de Quatre-ot, hogy a leghíresebbeket említsem. Amire hét év alatt lehetőségem volt, azt mind eltáncoltam.
García Carriera Claudia mint Odette A hattyúk tavában (forrás: Instagram)
Koreográfia: Marius Petipa – Lev Ivanov – Alicia Alonso
Melyek a kubai iskola fő jellemzői? Miben különbözik az itt tapasztaltaktól?
Egészen mások a mozdulatok, mert eltérő metodikáról van szó, így változik a balett látványa is. Ezért amióta ideköltöztem, a mesterek folyamatosan dolgoznak velem a részleteken. A kubai metodikában például a passénak térd felett kell lennie, a virtuóz technikától nem lehet eltérni, és nagy a hangsúly a pas de deux-beli munkában a párok közti kapcsolaton. Érdemes megemlíteni, mennyire előtérbe helyezik a muzikalitást. Itt a Vaganova-módszert használjunk, (amit még mindig tanulok), de a karmozgások és az esztétikai jellemzők teljesen mások. Jó pár éve végeztem az iskolában, de a tanulás nem maradt abba. Ezért táncosként az a célom, hogy megőrizzem az iskolám módszertanát, mert ez az erős technikám alapja, de szívesen egészítem ki olyan dolgokkal, amelyek fejlesztik, gazdagítják a mozdulataimat.
Most éppen Júliát táncolta Seregi Spartacusában. Hogy tetszenek az ő koreográfiái?
Sajnos a Spartacus azon koreográfiák egyike, amelyek nincsenek meg Kubában teljes egészében, így általában csak a finálé nagy pas de deux-jét táncolják. Mindig is szerettem a zenéjét, és kíváncsi voltam a balett teljes verziójára. Amikor megtudtam, hogy a Spartacus műsoron lesz ebben az évadban, az motivációt is jelentett számomra. Seregi koreográfiáit azóta fedezem fel, amióta megérkeztem, és nagyon szerettem mindegyik balettjét, amit láttam. Azt hiszem, látnok koreográfus volt, mert bár sok idő telt el, az Operaház még mindig tele van minden alkalommal, mikor egy balettjét műsorra tűzik, és a közönség nagyon élvezi. Nagyon szeretem a karakterformálással kapcsolatos színházi és realisztikus elképzeléseit, a zeneiségével és a technikai kihívásaival együtt. A Spartacus most már az álomszerepeim egyike.
Ezen a szerepen és A Pygmalion-hatás társastáncán kívül, ahol latin táncok is szerepelnek, leginkább klasszikus-neoklasszikus koreográfiákban láthattuk. Mi a véleménye a kortárs koreográfiákról? Kipróbálta már magát ebben a műfajban, vagy vágyik rá esetleg?
Nagyon élveztem, ahogy A Pygmalion-hatáson dolgoztunk, és sokat tanultam is. Nagyban különbözik mindentől, amit addig színpadon táncoltam, de nagyon közel áll azokhoz a mozdulatokhoz, amiken felnőttem. Kislány korom óta, mikor nyári szünetre mentem a balettiskolából, az anyukám mindig nyári kortárstánctanfolyamokra vitt. Mindig azt mondta nekem, hogy még az is a segíteni fog, hogy jó klasszikus táncos legyek. Ezt akkor még nem nagyon értettem, de az anyák nagyon ritkán tévednek. El se tudom mondani, milyen hálás vagyok ezért, mert jelenleg a kortárs vonal nagyon erős. Akkor megtanultam, hogyan értékeljem és tiszteljem ezt és sok más táncstílust, és ma már profi táncosként ez a műfaj is érdekel. Teljes értékű táncos szeretnék lenni, aki bármilyen stílust el tud táncolni, függetlenül attól, hogy mennyire különbözik. Ebben a rövid szakmában küzdünk az idővel és a testünkkel, így minden percet, amikor színpadra léphetek, úgy élvezem ki, mintha az utolsó lenne.
A másfél év alatt, amióta itt van velünk, melyik volt a kedvenc szerepe, vagy amit a legjobban élvezett?
Nagyon sok jó emlékem van a Mayerlingről, ahol Kasper Micit táncoltam a premieren. Egy álombalettben táncoltam az első szerepem. Kubából ez a darab olyan távolinak tűnt, hogy azt hittem, sosem táncolhatok ilyen balettben, mert nálunk nincs meg ez a produkció. De amikor rajtam volt a jelmez, a paróka meg minden, úgy voltam vele: „Te jó ég! Oké, ez tényleg megtörténik!” Csodálatos emlékeim vannak Balázsi Gerivel is, aki a partnerem volt, nagyon meleg fogadtatásban volt részem. És persze a Don Quijote is közel áll hozzám, a kultúrámhoz, a személyiségemhez, és mindhárom felvonást élveztem a csodálatos partneremmel, Rónai Andrással. Látja, ez annyira jó. Az ember tapasztalatai nagyban függenek a kollégáitól, mestereitől, partnereitől. Ők teszik számomra még jobbá ezt az élményt.
Róna András (Basil) és García Carriera Claudia (Kitri) a Don Quijotében - fotó Berecz Valter
Koreográfia: Marius Petipa – Alekszandr Gorszkij – Kaszjan Golejzovszkij – Michael Messerer
Igen aktív a közösségi médiában. Mennyire tudatos abban, hogy mit és hogyan oszt meg?
Amikor elkezdtem használni a közösségi médiát, például az Instagramot, azt gondoltam, persze csak a balett miatt fogom használni, a munkahelyi életem bemutatására. Kezdetben rengeteg időt töltöttem csak a videóim nézegetésével: „Kirakjam-e vagy sem?” Mert annyi őrületes videót találni csodálatos balerinákkal, hogy elkezdesz kételkedni, vajon mit szólnak majd a videódhoz, mikor látszólag olyan sok táncos csinálja még jobban azt, amit te. Így hát olyan fotók közzétételével kezdtem, amik szerintem jók voltak. Azt gondolom, hogy ez egy jó ablak, hogy az emberek felfedezzenek, lássák, mit csinálsz. Szerintem a közösségi média most már olyan, mint egy névjegy. Ha elmész valahova, megnézik az Instagramod, ezért végül elkezdtem megosztani a munkáimat. A közösségi média hatalmas, ezért csak azt teszem közzé, ami számomra is szórakoztatónak tűnik. De ezek egyben a társulatot is bemutatják. Például amikor Kubában voltam, nem követtem a budapesti Operát, most pedig, mivel itt vagyok, megmutatom a barátaimnak Kubában és a világ minden táján, hogy mi történik itt, a Magyar Nemzeti Balettben, ami szerintem szintén jó dolog.
A munka mellett a magánéletében is komoly változást hozott, hogy a társulat tagja lett. Magyar barátja van, Topolánszky Vince tánckari művész. Hogyan ismerkedtek meg, és hogyan vezeti be Önt az itteni életbe?
Miután az egész életemet becsomagoltam egy bőröndbe, és otthagytam a családomat és mindent, hogy idejöjjek dolgozni és egy új fejezetet kezdjek az életemben, megismertem Vincét és attól fogva ő lett a családom, az ő családja meg az enyém. Vince nagyon tehetséges, napról napra növekszik a munka és a tánc iránti ambíciója, amivel számomra is példát mutat. A munkában minden nap más élményt nyújt. Ő az, aki felvidít, ha szomorú vagyok, mert hiányzik a családom vagy Kuba, vagy javításaival segíti a fejlődésem, amikor mindenki más azt hinné, hogy jó voltam. Ott van, amikor boldog vagyok, mert jó előadásom volt, és velem is ünnepel, szóval ő a szerelmem és a támaszom. Tényleg olyanok vagyunk, mint egy csapat, együtt dolgozunk, és egymást ösztönözzük a fejlődésre.
Hogyan találkoztak?
A Paquita-szvitet adtuk elő, és mivel a próbákon ugyanabban a szereposztásban voltunk, elkezdtünk találkozni. Eleinte nehéz volt, mert amikor ideérkeztem, én nem tudtam se magyarul, se angolul, ő pedig nem tudott spanyolul. Most már sokkal jobb, beszélek angolul és igyekszem a legjobbat kihozni magyarból is (de ez még nehezebb - nevet*). Amit nagyon értékelek benne, hogy a családom is érdekli, és az is, hogy milyen volt az életem Kubában. És ő is próbál közel kerülni a kubai kultúrához, ahogy én a magyarhoz. Igazából azt gondolom, hogy ezért tudunk jókat beszélgetni történelemről, hagyományokról, zenéről, táncról. Ez olyan csodálatos, és azt hiszem, művészként-emberekként ez egy életre gazdagít minket.
Kövessék García Carriera Claudiát az Instagramon: @claudurrygarcia
