Itt az ideje az újabb kincskeresésnek! Szombaton, elöljáróban a január 14-ei Az ezred lánya bemutatójához, szintén Donizetti-darabnak lehetnek tanúi azok, akik a Hevesi Sándor Háziszínpad nézőterén foglalnak helyet – vagy megnézik a Facebook-oldalon közzétett felvételt. Az Éljen a mama! egyik, szó szerint hangadó karakterét játszó Szakács Ildikó szerint nagyon élvezi Corilla, a primadonna szerepét, még ha annak személyisége a valóságban igen távol is áll tőle. 

Nem ez az első fellépése a Kincskeresők sorozatában. Meséljen a koncepcióról, mi a lényege ezeknek az előadásoknak?

A legfőbb célja, hogy egy órában be tudjunk mutatni nyolc olyan operát, amiket nagyon ritkán, vagy, sajnos, egyáltalán nem tűznek műsorra mostanság. Másik lényeges szempontja pedig a fiatal, pályakezdő művészek szerepeltetése, hogy kipróbálhassák magukat mindenféle szerepben és helyzetben. Ami nekem személyesen fontos és feltöltődést ad, az a háromhetes műhelymunka, ami egy-egy produkció előkészítésénél zajlik. Ezalatt a rövid idő alatt nagyon jól összekovácsolódott a csapat, és ennek köszönhetően próbáról próbára inspiráljuk egymást. Az Éljen a mama! pedig pontosan erről az összefogásról szól.

Máshogy zajlik a próbafolyamat most, mint egy nagyszínpadi előadásnál?

Általában hat hét áll rendelkezésünkre egy produkciónál. Toronykőy Attila rendezési stílusának köszönhetően feleannyi idő alatt is remek előadás született.

Említette, hogy a Kincskeresők egyik különlegessége, hogy pályakezdő művészek szerepelnek a darabokban. Milyen velük a munka?

Mindannyian fiatalok, a 30-as éveik elején járnak, így egy részről hangilag és fizikálisan is jó erőben vannak, másrészt pedig mindannyian nagyon kreatívak, sokszor improvizálunk. Ez a darab meg is adja erre a lehetőséget. Összeségében csak pozitívat tudok mondani a kollégákról, lelkesek és nagyon ösztönző velük a munka.

Találkozott már korábban az Éljen a mamá!-val?

Hallottam, hogy létezik (nevet). De a szerepet még nem énekeltem, holott egyszer már majdnem megtalált, azonban éppen akkor érkezett világra a kislányom, így érthető módon nem vállaltam. Ám most boldog vagyok, hogy elénekelhetem, mert Donizetti zenéjét nagyszerű felüdülésként élem meg. Nagyon nehéz és bravúros a szerepem, és a többieknek sincs könnyebb dolga. Mégis talán majd úgy tűnhet a nézőknek, hogy kisujjból kirázzuk a szólamainkat, de ez egyáltalán nem igaz.

Ön a primadonna Corillát alakítja. Milyen lesz ő az Ön megformálásában?

Corilla egy nagyon hisztis primadonna, aki ugyan már nem fiatal, de bőven van benne küzdőszellem, amiben nagy segítséget nyújt neki a férje. Valójában ő intéz mindent, Corilla pedig csak hisztizik és követelőzik, de nem tesz a dolgokért semmit. Rendszerint érezteti a művésztársaival, hogy ő az első, a többiek pedig jelentéktelenek körülötte. Igazi csapatjátékosnak tartom magam és így meglehetősen távol áll tőlem ez a fajta mentalitás, de ahogy már korábban említettem, remek csapattá váltunk és ez segít nekem, hogy olyanná válhassak amilyen nem vagyok. Csütörtökön volt az első öltözéses próbánk, így még onnan is kaptam újabb inspirációt, de úgy hiszem, hogy még szombatig is változni fog az elképzelésem.

Ha már szóba kerültek a jelmezek, milyen rendezői koncepcióra számíthatnak a nézők? Korhű, modern, futurisztikus, esetleg valamilyen ötvözet?

Abszolút a mai korba helyeztük a darabot. Az Éljen a mama! egyből a próbával kezdődik, azzal a helyzettel, amikor a primadonna megmutatja, hogy áll az áriájával. Utána következik a tenorista és sorban a többiek is, majd egyszer csak betoppan Agatha mama, aki az egész rendszert felborítja. Onnantól kezdve már nem próbálunk, hanem veszekszünk. Az első felvonásban teljesen civil öltözetben leszünk, majd a másodikban apró változtatások tűnnek fel a ruháinkon, mintegy jelzés-szerűen, hogy akkor már a darabbéli előadást, a Romulus és Ersiliat próbáljuk.

Az Éljen a mama! „színház a színházban” típusú darab, így a művészekre egyből két szerepet ró. Hogy érzi magát az ilyen feladatoknál?

A legnagyobb kihívást az jelenti, hogy úgy énekeljem el az áriát, mintha valóban egy próbán lennék, nem pedig előadáson, de közben mégis bennem van a tudat, hogy közönség előtt szerepelek. Szerencsére Toronykőy Attila nagyon jó pillanatokat tesz a darabba, amelyektől nyilvánvalóvá válik, hogy a színpadon mégis egy próba folyik. Amitől pedig még különlegesebb lesz ez a mostani Kincskereső, hogy maga Mona Dániel, aki eddig a műsorvezetőként volt jelen, szereplő is lesz: a szövegíró, igazgató és impresszárió bőrébe fog bújni. Először furcsa volt, hogy úgy kell az ő soraira reagálnunk, hogy nem énekelve, hanem prózában mondja el a szövegét, miközben az akkordokat halljuk a zongorától. Azonban most már annyira természetessé vált, hogy nem is tudom, hogy reagálnék, ha valaki énekelné ezt a szólamot. Nagyon-nagyon várjuk az eredményt, néhány kollégánk már látta a munkálkodásunkat, sokat nevettek rajta, ez nekünk pedig jó visszajelzés, mert az Éljen a mama! valóban egy egyórás önfeledt kikapcsolódásnak ígérkezik!

Szerző: Szabó Zoé Júlia