A felsőfokok alkalmazásával persze mindig ajánlatos óvatosan bánni, de hát René Pape körül valósággal röpködnek a legek. Ő ma a legkeresettebb, a legjobb fellépésű, a legintelligensebb, a legerősebb kisugárzású basszista a világon, állítják jószerint egybehangzóan az operával foglalkozó orgánumok. S ha már láttuk, akár csak egyetlenegyszer is a színpadon René Papét, akkor hajlamosak leszünk igazat adni e véleményeknek.
Az énekes Drezdában született, 1964-ben, 24 évesen már a berlini Staatsoper tagja volt, s világkarrierjének kezdetén már megjelent a magyar kapcsolat. 1991-ben ugyanis Solti György Papét választotta Sarastro szerepére, és e nagyszerű salzburgi előadás felvétele máig bizonyítja számunkra Pape átütő ifjúi tehetségét és az énekest felfedező magyar Maestro csalhatatlan ösztönét:
Solti György ugyanezen év decemberében, a komponista halálának bicentenáriumán Mozart halotti miséjét is Pape közreműködésével adta elő a bécsi Szent István-székesegyházban:
Pape pályafutásának másik felfedezői érdemű karmestere Daniel Barenboim volt, aki mindmáig előszeretettel vezényli a basszistát, előadáson, koncerten és lemezfelvételen egyaránt. Így Pape nagysikerű Wagner-lemezén is Barenboim dirigál:
Pape hamar meghódította a világ nagy operaházait, így 1995 óta valóságos helyi hős és közönségkedvenc a New York-i Metropolitanben is. Ami érthető is, hiszen Pape egyrészt bámulatosan kiegyensúlyozott, valószerűtlenül széles repertoárú és korántsem mellesleg: igazi színpadra termett énekes. A MET mozis világközvetítéseinek hála, mi is láthattuk és hallhattuk már, hogy mire is képes Pape New Yorkban. Például hibátlan eleganciájú Mefisztóként:
Vagy éppen Borisz Godunovként, mely címszerepnek 2006 óta vitán felül ő a legformátumosabb alakítója:
Június 10-e estéjén Verdi- és Wagner-áriák előadójaként debütál majd Budapesten a nagy német énekes. Így például Fülöp király bús áriáját is hallani fogjuk tőle:
Hogy aztán Wotanként vegyen majd búcsút tőlünk René Pape, a legek basszistája:
