Szeptember 8-án épp 450 éve, hogy szigetvári kirohanásával több nemzet hősévé lett Zrínyi Miklós. Tettét eposz, regény és dráma mellett legalább két opera is megörökíti. Szeptember 18-án az egyik előadásra is kerül majd az Operaházban az Eszéki Horvát Nemzeti Színház vendégjátékaként.
„Égi musikának gyönyörü szózatja” – olvashatjuk a dédapja hősiességét megéneklő Zrínyi Miklós eposza, a Szigeti veszedelem utolsó énekében, s a zene utóbb is a hadvezér Zrínyi emléke mellé szegődött. Nem meglepő módon a Közép-Európában oly erőteljes nemzeti romantika korában a Zrínyi-drámák (Körner, Jókai) mellett és nyomában Zrínyi-operák is megszülettek. S az sem meglepő, hogy a kettős kötődésű Subics-Zrínyi család dísze a horvátok és a magyarok számára egyaránt méltán saját (opera)hősnek számított – s számít mindmáig.
Az 1566-os szigetvári ostromról szóló első opera bemutatójára 1868 júniusában került sor a pesti Nemzeti Színházban. A horvát származású Adelburg Ágost lovag 5 felvonásos operája, a Zrínyi természetesen a kirohanással ér véget, mely kirohanást nemcsak az „éljen a haza!” felkiáltás kíséri, de Zrínyi Heléna nevű – természetesen költött – lányának honleányi hőstette is: ő ugyanis felrobbantja az egész várat. Az opera, ha utóbb el is tűnt a repertoárról, 1868-ban érdemi közönségsikert aratott, s a kritika is dicsérte Adelburg művét: „telve van igen sok szépséggel, emelkedett irályt, sok helyt meglepő szép kidolgozást és találó jellemzéseket találtunk abban” – írta róla a Zenészeti Lapok egykorú ítésze.
Sajnos Adelburg e művéből nem idézhetünk, de egy törökös témájú szimfonikus fantáziájából azért következtethetünk a lovag zenei világára:
Nyolc évvel később azután egy újabb Zrínyi-opera is megszületett: „a horvát Verdi”, Ivan Zajc Nikola Šubić Zrinski című dalműve 1876 novemberében Zágrábban jutott először a közönség elé. Természetesen a cselekmény középpontjában itt is az ostrom és a kirohanás áll, s a horvát nemzeti operává emelkedő mű legnépszerűbb részletévé éppen az „U boj, u boj”, vagyis „Harcra, harcra” kezdetű hazafias férfikari kórusszám vált. (Érdekességként említhető, hogy az I. világháború után a szibériai hadifogságból Japán felé menekülő szláv katonák révén e dal Japánban is népszerűvé vált, ám ott sokáig cseh népdalként tartották számon.)
Napjaink televíziós Szulejmán-kultusza okán talán azt sem felesleges megemlíteni, hogy mindkét operában komoly szerep jut a Szigetvár falai alatt, az ostrom idején elhalálozott Szulejmán szultánnak is. Igaz, valóságos szultánok egyéb operákban is színpadra lépnek: Erkel Brankovics György című művében Murád szultán, míg Rossini operájában (Maometto II) a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mehmed.
Zajc operája egy alkalommal most Budapesten is látható és hallható lesz: szeptember 18-án az Operaházban az Eszéki Horvát Nemzeti Színház előadásában.
