Habár elsősorban Magyarország kedvence volt, Simándy József művészetét Münchenben, Bécsben és még megannyi más helyen is ünnepelték.
Simándy József pályafutása itthon éppen akkor ívelt magasba, amikor a magyar operaénekesek előtt (s persze az egész ország körül) bezárultak a határok, s amikor énekeseink gyakorlatilag csak kelet felé utazhattak kötelező vendégszereplésekre. Simándy is eljutott így Bukarestbe, 1955-ben pedig fellépett a moszkvai Bolsoj színpadán (mint Don José), ám nyugati irányba csak negyvenévesen, 1956-ban indulhatott először. 1956. október 22-én az énekes egy berlini lemezfelvétel és néhány koncert tervével szállt vonatra, de a müncheni Staatsoper főzeneigazgatója, a Simándyt még hazulról ismerő és nagyrabecsülő karmesterzseni, Fricsay Ferenc rögvest szerződést kínált neki. Első szerepe 1956. december 21- én az általa itthon korábban sose énekelt Edgardo volt a Lammermoori Luciából: a világhírű Erika Köth oldalán, Fricsay pálcája alatt – és német nyelven énekelve.
Simándy négy szezonon át volt a bajor főváros operaéletének népszerű személyisége, akit az operazenekar spontán módon a „Herr Kammersänger”, kollégái pedig a „Joszi” megszólítással emlegettek. Eközben Herbert von Karajan bécsi szereplésre invitálta, Otto Klemperer Missa Solemnis-koncertekben léptette fel az amszterdami Concertgebouw-ban, míg Solti György frankfurti szerződést kínált Simándynak. Ez utóbbi lehetőség sajnos végül nem vált valósággá, s négy szezon után az énekes müncheni szerződésének is vége szakadt. Az okokat ma már nem könnyű rekonstruálni, azonban erősen valószínűnek tűnik, hogy Fricsay Ferenc végzetes betegsége és leköszönése a főzeneigazgatói tisztről közrejátszott a „másik magyar” kiszorításában.
Simándy persze utóbb is fellépett külföldön, s különösen a Psalmus Hungaricus szólistájaként Európában sokfelé szerzett megbecsülést saját művészetének és a magyar zenekultúrának. Születési centenáriumán emléke érthetően sokkal elevenebben él körünkben, mint a nagyvilágban, ám érdekes utána olvasni, hogyan csodálkoznak rá Simándy József tenorjának diadalmas csengésére és árnyalt előadásmódjára a mai hallgatók, például az alábbi Youtube-posztot kommentálva:
