Ha a magyar opera történetére gondolunk, Erkel Ferenc jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni, és éppígy megkerülhetetlen a neve akkor is, ha a művészdinasztiákról van szó. Hiszen Erkel Ferenc, akinek már az apja, a nagyapja, sőt a dédapja is muzsikált, kilenc gyermeke között négy tehetséges zenész termett. A négy fiú, vagyis Gyula, Elek, László és Sándor részben az atya, részben Mosonyi Mihály képzésének köszönhetően okkal kérhetett helyet magának a magyar zenei és zenés színházi élet különböző posztjain.

Gyula már 18 éves korától kezdve vezényelte a Nemzeti Színház operett-előadásait, karmesterkedett az Operaházban, de tanított a Zeneakadémián is, valamint népszínművek, kísérőzenék és zongoradarabok komponistája volt. Elek az 1875-ben megnyílt Népszínházban találta meg a maga helyét: vezényelt is, komponált is a népszínmű műfaját szolgálva. Lászlóra ma elsősorban úgy emlékezhetünk, hogy ő volt tizenéves Bartók Béla zongoratanára. Végül pedig Sándor a kor egyik legjobb karmesterévé nőtte ki magát, és ő lett az az 1884-ben megnyitott Operaház első igazgatója. Ám bármennyire is méltán érvényesültek az Erkel fiúk, az Operaház körüli korabeli csatározásokban sokan támadták dinasztiájukat, olykor egyenesen Erkeliánumnak gúnyolva az Andrássy úti palotát. Pedig ma már egészen nyilvánvaló, hogy nélkülük más és kevesebb lenne a magyar zene- és operakultúra. 

A magyar operatörténet másik nagy dinasztiája, az Ellinger-Maleczky família ugyancsak köszönhet valami fontosat Erkeléknek, hiszen a tenorista Ellinger József, az egykori temesvári kereskedősegéd volt a legelső Bánk bán, s az énekes pályafutása során valamennyi Erkel-opera tenorfőszerepét elénekelte. Az ő lánya volt a koloratúrszoprán Ellinger Jozefa: őt is Erkel bátorította az énekesi pályára, és az Operaház 1884-es megnyitójának vegyes programján, a Bánk bán-felvonásban ő énekelte Melinda szólamát. Jozefa férje a lengyel származású, kalandos életű, de Pesten otthonra találó bariton, Maleczky Vilmos volt. Két gyermekük is operaénekes lett: Maleczky Bianka és Maleczky Oszkár, s a kettejük közötti 5 év korkülönbség már elegendő volt ahhoz, hogy a koloratúrszoprán Bianka a Zeneakadémián bariton öccse énektanára legyen. Maleczky Oszkár hangjára és parádés alakításaira a mai idősebb nemzedékek jól emlékezhetnek, hiszen ő egészen a hatvanas évek második feléig a pesti társulat általánosan kedvelt vezető művésze volt:

Említhetnénk még a két karmester Fricsayt, a katonakarmester Richárdot és a világhódító Ferencet, de a jelenhez érve természetesen akár Fischer Sándor két nagyszerű dirigens fiát, Ádámot és Ivánt is. Ám következő posztunkban mégis inkább a nagyvilág zenei-operai dinasztiái közül választunk ki néhány különleges példát.