Április 15-én, A Hang Világnapján komoly- és könnyűzene egyaránt felhangzik majd az Erkel színpadán. Az operaénekesek számára rég ismerősek az ilyen crossover szituációk.

Kíváncsiságból, derűs játék gyanánt vagy épp egy nemes cél jegyében átrándulni a könnyűzene világába: nagy operaénekesek egész sora tett már ilyen műfaji kirándulásokat a maga és a közönség örömére. Mert ha kíséri is olykor némi fejcsóválás az ilyen kitérőket, a közönség java rendszerint megérti, méltányolja és értékeli az énekesi sokoldalúság és póztalanság e gesztusait.

Például akkor, amikor a nyolcvanas évek elején Plácido Domingo John Denver folk-popénekessel társulva megmutatta, hogy van bátorsága és képessége akár könnyűzenei slágert is előadni. Ez volt a Perhaps Love 1981-ben:

A közeli múlt másik tenoróriása, Luciano Pavarotti pedig valósággal rendszert csinált abból, hogy szülővárosába, Modenába minél több pop- és rocksztárt gyűjtsön egybe a maga jótékonysági koncertjeire. Ahol aztán megmutathatta a világnak, hogy milyen is az, ha diadalmas tenorja Ricky Martin, Lionel Richie vagy Bono énekhangjával kerül párba:

Természetesen ilyen kirándulásokra nemcsak tenoristák vállalkoznak, gondoljunk például Monserrat Caballé és Freddie Mercury kettősére, a Barcelonára. Vagy épp Renée Fleming Dark Hope című 2010-es komplett poplemezére:

Ám nagyon tévednénk, ha új, vagy legfeljebb csak néhány évtizedes fejleménynek gondolnánk az operaénekesek crossover iránti hajlandóságát. Merthogy ott volt Mario Lanza vagy Jan Kiepura zenés filmek felé átmozduló karrierje, no és ott volt a nagy olasz basszista, Ezio Pinza, aki 1948-ban, a MET-ből visszavonulva, meghódította a Broadwayt, és még egy Tony-díjat is elnyert. Rodgers és Hammerstein South Pacific című musicaljéből így az ő hangján vált világslágerré a ma is gyakran hallható Some Enchanted Evening:

És hogy ne csak külföldi példákat mutassunk a múltból, hát itt van egy igazi kuriózum 1961 szilveszteréről! A Kellér Dezső által vezetett tévés ál-vetélkedőben a kor nagy operaénekesei, Gyurkovics Mária, Radnay György, Székely Mihály és Udvardy Tibor mérik össze a tehetségüket a táncdalénekesekkel, Németh Lehellel és kolléganőivel. Ha kíváncsiak rá, hogy Gyurkovics Mária milyen átéléssel képes előadni az Énmellettem elaludni nem lehet című slágert, vagy hogy Székely Mihály miként énekli, szalmakalappal a fején, a Lehet, hogy szép nem vagyok című számot, hát csak nyissák meg ezt az archív videót: