A húsvét, tudjuk, úgynevezett mozgóünnep, amelynek pontos időpontja évről-évre változik, és ha meg akarnánk tudni, hogy az adott esztendőben éppen mikor is van – elég lenne rátekintenünk akár az operaházak műsornaptárjára. Mert ilyenkor bizonyos művek hagyományosan ott szerepelnek a műsoron nálunk és a nagyvilágban egyaránt.

Érthető okokból ilyen például Mascagni Parasztbecsülete, hiszen ez az opera húsvétkor játszódik és egyik leghíresebb száma éppenséggel a Húsvéti kórus, amelyben főszerep jut az amúgy kiközösített Santuzzának:

A Parasztbecsület szinte örök társával, a Bajazzókkal most is előadásra kerül majd: április 15-én és 17-én az Erkel Színházban. Ám húsvétvasárnap, azaz április 16-án egy alkalommal és koncertszerű formában mégsem Leoncavallo operadrámájával, hanem Mascagni különlegességnek számító Messa di Gloriájával párban jut a közönség elé a Parasztbecsület.

A másik ilyenkor elmaradhatatlan operaházi darabot nagyobb kultikus tisztelet övezi, és még csak operának sem illik nevezni, elvégre a szerző által adott műfaji megnevezése: Bühnenweihfestspiel. A teljes német aurájában lefordíthatatlan szóalkotás magyarul leginkább talán ünnepi szent színjátékként lehetne megnevezhető, és persze így is, úgy is kizárólag Richard Wagner Parsifaljára vonatkozik.  A műből, amely Mikó András szép múltú rendezésében április 14-én és 17-én most is ott szerepel majd az Operaház műsorán,  mi mást is illeszthetnék ide, mint a Nagypénteki varázst:

Az Opera immár hagyományosan Bach Máté-passióját is előadja a keresztény ünnepkör e szakaszában: Mendelssohn változatában, M. Tóth Géza rendezésében és Vashegyi György vezényletével (április 13-án és 15-én). De különleges kísérletként idén még egy másik szenvedéstörténet, Mel Gibson filmje, A passió is eljut az Erkel Színházba egy vetítés erejéig, április 14-én.

A fentebb elősoroltakon kívül azonban vannak még más húsvéti darabok is. Hogy mást ne mondjunk, ilyen például a hazánkban alig ismert huszadik századi klasszikus, a cseh Bohuslav Martinů (1890-1959) posztumusz bemutatott operája, A görög passió. A Nikosz Kazantzakisz regényéből készült opera történetének középpontjában egy görög falu húsvétkor hagyományosan előadott passiójátéka áll.

És végezzük egy operával, amely ritkán jut eszünkbe húsvétkor, noha az eszünkbe juthatna, elvégre a húsvét ott szerepel a címében: Donizetti vígoperájával, a Don Pasqualéval. A Pasquale név jelentése ugyanis húsvéti, húsvétkor született, húsvéthoz kötődő. És ha jobban meggondoljuk, a maga frivol módján ez a megtréfált öregúr is valamiféle feltámadásra készülne, hogy férj és apa válhasson még belőle: