Erkel harmadik operáját igazán nem kell félteni az ilyen találkozásoktól, hiszen a Bánk bán élet- és vonzereje hatalmas, amint erről a mű több mint másfél évszázados története számtalanszor bizonyságot adott már. Átdolgozás előtt és átdolgozás után, félig vagy egészen rekonstruálva, tenoristával vagy baritonnal a címszerepben: a Bánk bánt mindenképp a sajátjának érzi a magyar közönség. Erkel dallamai - mint azt a téma legavatottabb ismerője, Tallián Tibor írja - "a hazatérés élményével ajándékoznak meg egy közös érzelmi otthonba, ami az operán kívül talán soha nem létezett. A nemes magyar hang megteremti az operai alakok nemzeti jellemét, és ezáltal mintegy megteremti azoknak a tízezreknek a nemzeti éthoszát is, a hősök hangját magukba fogadják: »Hazám, hazám, te mindenem...« Nemzeti művészet az, ami nemzetet teremt.”

Ezt a hazatérést, a közös érzelmi otthon meglétét érezzük, ha Bánk áriáját Simándy Józseffel hallgatjuk:

De akkor is, ha Palló Imre baritonján szólal meg a Hazám, hazám:

Bánk bán és Gertrudis nagy és végzetes összecsapásának drámai erejét pedig még az Operába szelfizni ellátogató külföldi turisták is átérzik:

Az opera értékéből és Erkel Ferenc érdeméből pedig szemernyit sem von le az a tény, hogy a komponálás folyamatában Erkel fiainak is jutott szerep. Ahogy erről az Erkel műveiért oly sokat tévő karmester, Pál Tamás pár éve nyilatkozott:

"...zenészek szokták megvető ajakbiggyesztéssel felhozni, hogy "Erkel operáinak jó részét a fiai komponálták! Erkel-műhely működött!" Ez így van! De meglátásom szerint Erkel számára nem a saját mű volt a lényeg, hanem a magyar opera megszületése! Ebből a szempontból nézve kit érdekel, hogy a Bánk bán kezdetén hallható, szűkített akkordú belerobbanás az eredeti Bánk bán egy Erkel Sándor által írt tánczenéjéből származik-e?! Ezt bizonyítja, hogy Erkel nyugodtan és minden aggály nélkül ír arról, hogy egyik-másik részt melyik olasz vagy francia opera mintájára írta. Másik oldalról viszont eszébe sem jut, hogy hangsúlyozza, miben jár az élen: egy szóval sem említi, hogy az operatörténetben először használ angolkürt, cimbalom, hegedű és hárfa alkotta együttest - nota bene, zseniálisan!"

Ennyi szépségre a jövő keddtől az Erkel Színházba tömegesen sereglő diákközönség is bizonyosan fogékony lesz majd. Bánk bán nem ismer félelmet - és nekünk sem kell őt féltenünk.