Giacomo Puccini utolsó befejezett nagy vállalkozása három, egymástól radikálisan eltérő világú és hangvételű egyfelvonásost rendez egymás mellé. A hármasból Puccini elsőként A köpeny "vérfoltos" történetét lelte meg, s azzal is készült el legkorábban. A szajnai hajósok és rakodómunkások között játszódó operával kapcsolatban a mindig tudatos komponista igencsak komoly elvárásokat támasztott önmagával és alkotótársaival szemben. "A dráma valódi főszereplője Szajna asszony legyen", írta, majd a cselekményt vázolva hozzátette: "ezeknek a fényeknek és árnyékoknak kell megadniuk a bűn erős és finom árnyalatait, akár egy rézkarcnak". A gyilkosság árán felszámolt szerelmi háromszög valóban kivételesen érzékletes zenedrámai környezetrajz kíséretében került színpadra, ám ez a zsánerezés mit sem csökkentette az egyfelvonásos perzselő szenvedélyességét:

A darabhármasság középső egyfelvonásosa, az Angelica nővér a kezdetektől mindmáig a Triptichon legkeményebb diója. A misztikum, a kizárólag női szereplőket felvonultató cselekmény, az egyházi kelléktár dramaturgiai kiaknázása a mindenkori színpadra állítókat és a mindenkori közönséget is kihívás elé állítja. A címszereplő, a gyermekétől elválasztott és kolostorba zárt Angelica nővér alakja mindazonáltal nagy és hálás énekesnői jutalomjátéknak számít, amennyiben olyan sugárzó tisztaság érzékeltetésére képes a megformáló, mint az alábbi felvételen Kincses Veronika, vagy mint napjaink Angelica nővére, Létay Kiss Gabriella.

A Triptichon legnépszerűbb darabja, a Gianni Schicchi igazi vérbő, és egyes pillanataiban már-már vérfagyasztó örökösödési komédia. A Dante Poklából kikölcsönzött címszerep meg az általa orránál fogva vezetett Donati család apraja és nagyja a huszadik század legjobb (egyesek szerint: a legutolsó igazi) olasz vígoperát hívja életre a színpadon, 99 éve szakadatlanul. Az utolsó egyfelvonásos leghíresebb részlete paradox módon mégis egy örökszép lírai szopránária:

 A Triptichon Anger Ferenc által megrendezett darabjai most szombattól öt alkalommal jutnak az Erkel Színház közönsége elé - kettes párokban. Kesselyák Gergely vezényletével és olyan énekekkel a főszerepekben, mint Sümegi Eszter, Létay Kiss Gabriella, Sáfár Orsolya vagy Kálmán Péter.