A siker titka a túlzás - jellemezte a francia nagyopera hajdan világhódító, aztán sokáig mellőzött, majd mostanában újra felfedezett műfaját az egyik operalexikon. S valóban a francia nagyopera vonulatába sorolható 19. századi művek valóban mind nagyszabású operák: sok szereplővel, nagy kórussal, tánckarral és pazar vagy meghökkentő, de okvetlenül hatásos színpadi látványossággal. Valamint rengeteg nézővel, hiszen a párizsi Opera nézőterén majdnem kétezer ülőhely volt, s estéről estére ennyi embert az operába behozni csak hatalmas attrakcióval lehetett. Vagyis a legnagyobb énekesek felléptetésével, a számukra komponált legelőnyösebb és legbravúrosabb szólamokkal, és éppen nem mellesleg a színpadtechnika korabeli csúcsteljesítményeivel.
Így került a francia nagyopera reprezentatív darabjaiba egy sor mutatós fő- vagy majdnem főszerep, még ha ez meg is terhelte a cselekmény áttekinthetőségét. És így vált alapvető tartozékká a közönséget meglepő, sőt megdöbbentő látványosság: hol egy vulkánkitörés, hol egy hajótörés, hol egy napfogyatkozás vagy egy egész palota felrobbantása. Az ilyen attrakciókhoz a leghozzáértőbb színpadtechnikusokra és díszlettervezőkre volt szükség a párizsi Operában, s közülük is talán az első Louis Daguerre volt. Az ő neve máig ismerősen cseng, igaz, nem színpadi leleményessége okán, hanem mert a fényképészet egyik pionírja volt, a dagerrotípia technikájának társ-megteremtője és névadója.
A francia nagyoperához kapcsolódó legfontosabb név persze mégsem Daguerre-é, hanem Giacomo Meyerbeeré. A zsidó származású, német születésű, olasz keresztnevű és francia nimbuszú zeneszerző az 1820-as évek második felében, Auber Portici némájának mintáját követve (a vulkánkitörés e műben fordult elő) látott hozzá a maga nagyopera-szériájához. Máig legtöbbet emlegetett hajdani világsikerét, A hugenottákat egy hónap múlva teljes egészében megismerhetjük majd az Erkel Színházban, de Meyerbeer életműve azon kívül is tartogat számunkra különleges értékeket. Ilyen például utolsó, már posztumusz bemutatott nagyoperája, Az afrikai nő, benne megannyi tenorista kedvenc és mindig hálás áriájával, amelyet a történet szerint a felfedező Vasco da Gama énekel:
Vagy épp egy olyan műve, amely nem a francia nagyopera, hanem az ugyancsak különleges zsánert jelentő opéra comique műfaját gazdagítja: a Dinorah. A címszereplő nagyjelenete, a magyarul Árnyéktánc elnevezésű koloratúrszoprán slágerszám legutóbb Diana Damrau Meyerbeer-árialemezén kerülhetett elénk, de az énekesnő koncerten is szívesen énekli e hálás és bravúros magándalt:
