Az Erkel Színházban rendezett Primavera olyan seregszemle, amely évek óta kiköveteli magának a helyet az Opera évadainak műsorában, hiszen olyan különleges operaélményt nyújt, amire tényleg csak évente egyszer van lehetőség.

Hat nap, amely teljes egészében a magyar operajátszás széles és színes repertoárjába enged betekintést, megerősítve, hogy a hazai minőségi zenés színház egyáltalán nem Budapest- központú, s a varázslatos és igényes előadások szinte behálózzák az országot, sőt sok esetben a határon túl is átnyúlnak. A fesztivál felütése a Győri Nemzeti Színház Rossini-produkciója lesz május 15-én, s bár közhelynek számít, hogy a vígopera mesterének szinte futószalagon gyártott művei a könnyed szórakoztatást tűzték ki célul, a Silló István vezette A sevillai borbély éppen erre próbál rácáfolni. A karmester gyermekkora óta kedvenc darabjaként emlékszik az operára, mint mondja: „lenyűgöz a humora, a virtuozitása, a karakterek komplex, de egyértelmű zenei megjelenítése. Nagyon izgat a lépten-nyomon tetten érhető »Mozartiság«, a zenekari- és az énekszólamok egymásba fonódása, a karakterek tökéletes megformálása a kíséretben is.  Zenei szempontból a legkomolyabb feladatnak az első felvonás fináléját tartom, ahol tetőpontjára ér a félreértések láncolata, ami miatt szinte botrányba fullad a cselekmény. Nem véletlen, hogy Rossini Figaro-története minden idők ötödik leggyakrabban játszott operája, amihez a szövegkönyv, mint mestermű csak hozzátesz” – mondja Silló István, akivel a tavaszi és nyári időszakban a Billy Elliot – a Musical és a Magyar Nemzeti Balett Total Dance című estjének élén is találkozhatunk. 

A sevillai borbély, fotó: Győri Nemzeti Színház

Az első könnyed, mégis az emberi konfliktusokat kifinomultan felvonultató nap után május 16-án Verdi viszonylag ritkán játszott négyfelvonásosa, a Victor Hugo színműve alapján készült Ernani kerül a középpontba. A Szegedi Nemzeti Színház produkciójának nem is lehetne szakavatottabb irányítója Pál Tamásnál, ugyanis több mint negyven évvel ezelőtt egy marseilles-i előadás után ezzel az operával nyíltak meg előtte a nemzetközi lehetőségek.  „Verdi-rajongó vagyok” – meséli ő, akinek lelkesedése különösen az olasz komponista korai korszakának műveire terjed ki. „Szeretem a nagyromantikus stílus komor hangütését, a black-Verdit. A darab semmiképpen sem szokványos karmesteri feladat. Vannak kollégáim, akik idegenkednek is az ennyire erősen énekközpontú művektől, mondván, a zenekar irányítójának alig van dolga. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy ennek az alkotásnak a drámai vonalvezetése mindenképpen a dirigens ügye, s különösen nagy a felelősségünk és szerepünk az értelmezés és a drámai dikció kidolgozása során.” A jó előadáshoz egyaránt szükség van a perfekt vokális technikára és a jellemábrázoló képességre – szögezi le Pál Tamás, akit másnap Cser Ádám, a hosszú idő után újra megrendezett Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny döntőse követ a pulpituson, az ő elképzelései mentén megvalósuló A varázsfuvola című Mozart-klasszikussal. A Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója éppen néhány hónapja mutatkozott be az Erkel Színház színpadán egy koncertszerű produkcióban, most pedig teljes művet vezényel, mégpedig az egyik kedvenc Mozart operáját. „Az előadás során leginkább a tiszta gesztusok megvalósítására, a hangszerelés aprólékos kidolgozásának megmutatására, az énekesek pontos kísérésére, a legszélsőségesebb dinamikai árnyalatok megvalósítására, illetve a mozarti hangzás frissességének és hajlékonyságának biztosítására helyezem a hangsúlyt. Számomra nagyon fontos, hogy a folyamatos figyelem által a hangzás mindig a lehető legjobb legyen” – mondta. A Primaverával kapcsolatban kiemelte, hogy az esemény legfőbb jelentősége maga a lehetőség, hogy a vidéki színházak Budapesten szerepelhetnek. „Nagyon fontosnak és jónak tartom a fővárosi vendégjátékot, ezért minden évben kiemelt helyet kap a társulat életében” – nyilatkozta Cser Ádám, akivel (a fent említett Silló István mellett – a szerk.) májusban még a Total Dance táncelőadásain is találkozhatnak az érdeklődők.

Május 18-án a debreceni Csokonai Nemzeti Színház a bel canto egyik legfényesebben ragyogó ékkövével érkezik. Bellini Normája Szabó Sipos Máté szerint egy részleteiben is kidolgozott pszichodráma. „A libretto a szokásosnál kifinomultabban ábrázolja a jellemeket, a zene pedig akár egy-egy akkorddal is képes láttatni, vagy ellenpontozni a drámai szituációk apró változásait. Nagyon érdekes a női főszereplők viszonya, ahogy a két teljesen különböző karakter a második felvonásban egyenrangúvá válik. Nagyon örülök, hogy sok év után sikerült műsorra tűznünk Debrecenben ezt a remek operát, most pedig Budapestre is elhozhatjuk – teszi hozzá a karmester. – Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a fővároson kívül is születnek remek operaelőadások és működnek társulatok. Nem is lehetne teljes a zenei élet nélkülük. A Primavera jó alkalom arra, hogy a fővárosi publikum is megismerhessen valamit ebből. A remek akusztikájú Erkel Színházban a művészeinknek is öröm fellépni, nem beszélve arról, hogy értő nézők előtt mutatkozhatnak be, akik tapasztalataink szerint nagyon lelkesen üdvözlik ezeket a bemutatkozásokat. Úgy gondolom, hogy a vidéki közönség is jobban megbecsüli saját értékeit, ha annak budapesti sikerei is vannak.” 

Norma, fotó: Csokonai Nemzeti Színház

Hasonlóan vélekedik a finálé előtt bemutatkozó Pécsi Nemzeti Színház dirigense is, aki május 19-én ifj. Johann Strauss megunhatatlan, A denevér című, új köntösbe öltöztetett alkotását vezényli majd. Bach művészetének elkötelezett népszerűsítőjeként is ismert Oberfrank Péter –  bár szakavatott Strauss-karmesternek számít – repertoárjára ez az opusz csak nemrég került fel. Mint megjegyzi: „a darab humora, eleganciája, különösen az együttesek virtuóz könnyedsége kell, hogy a mű középpontjában legyen. A próbák során az énekeseket mindig megpróbálom olyan helyzetekbe hozni, hogy később a színpadon már felszabadultan énekelhessék a szerepüket. Bíznunk kell egymás tehetségében” – teszi hozzá.

A denevér, fotó: Pécsi Nemzeti Színház

A rendezvény záró eseményén is elengedhetetlen a művészek egymás iránti bizalma. A seregszemle végén, május 20-án a Kolozsvári Magyar Opera Rigoletto-előadása áll. Kulcsár Szabolcs karmester szerint „minden olyan megmutatkozásra lehetőséget adó alkalom, amely kimozdítja a társulatot a napi rutinból, pozitív energiákkal tölti fel a csapatot, legyen szó rangos fesztiválról vagy turnélehetőségről. Újabb meghívásunk egyféle bizonyossága annak, hogy a Kolozsvári Magyar Opera, mint kisebbségi kultúrintézmény nemcsak kuriózum, hanem olyan színvonalas előadások felmutatására képes együttes, amely nemcsak nemzeti, de nemzetközi porondon is bármikor megállja a helyét. A Primaverán részt vevő intézmények művészeivel egy színpadra lépni komoly megmérettetés is egyben. A kolozsvári zenés színjátszás 225 éves történelme kötelez bennünket a magas művészi színvonal fenntartására. Ez egy olyan büszke »teher«, amelyet napi rendszerességgel, szívesen hordozunk.” A művel kapcsolatban kiemelte, hogy a zenedrámákban a szereplők pszichológiája foglalkoztatja, a Rigoletto pedig több szinten is alkalmat ad az egyén és a különböző helyzetek, karakterek közötti viszonyok lelki elemzésére és ennek kivetítésére a zenei megnyilatkozásban. „Minden szereplőnek megvan a maga életdrámája, amit Verdi zseniálisan jellemez a zenéjében, és talán ez a legnagyobb kihívás: szemléltetni mindezt olyan módon, hogy a darab mégis egységes maradjon. Nagyon nagy feladat egy ilyen hatásvadász, ráadásul ekkora múlttal rendelkező slágeroperában újat mutatni, ezért fontos a karmesteri elképzelés és attitűd. Ha sikerül ráhangolódni a különböző lelki drámákra, csodálatos dolgok tudnak megszületni. Előadásunkkal szeretnénk maradandó nyomot hagyni a közönségben, és bízom benne, hogy olyan visszajelzést kapunk a nézőtéren ülőktől, ami mindnyájunk jelenlegi és jövőbeli művészbatyuját hittel, elkötelezettséggel és ambícióval tölti majd fel.”

Úr Máté

A cikk az Opera Magazin 29. számában jelent meg.