A legtöbben oratóriumként ismerjük, noha szerzője eredetileg színpadra szánta: Carl Orff Carmina Buranája különleges előadásban most az Erkel Színház színpadán.

Fotó: Rákossy Péter

Cantiones profanae cantoribus et choris cantandae comitantibus instrumentis atque imaginibus magicis, vagyis Profán dalok énekesekre és énekkarra, hangszerek és vetített képek kíséretében: ezt az értelmező alcímet viseli Carl Orff (1895-1982) leghíresebb műve, a Carmina Burana. Akárcsak a cím, az alcím is latin, hiszen a mű túlnyomó része is latin nyelvű. A Carmina Buranában felhangzó szövegek ugyanis a bajorországi Benediktbeuren bencés kolostorában őrzött dal- és versgyűjteményből valók, amely középkori vándordiákok és kóborló barátok úgynevezett vágáns költészetének igazi kincsesbányája: latin, alnémet és ófrancia nyelven.

De a latin nyelvű alcímnek van még egy érdekessége: ki- és megkerüli az opera és az oratórium műfajának említését is. Orff szcenikus kantátája az eredeti elképzelés szerint pantomimikus színpadi játék keretében jutna a közönség elé. Igazi összművészet, Gesamtkunstwerk gyanánt, mely fogalom legszemélyesebb értelmezését így adta az idős Orff, Juhász Elődnek nyilatkozva: "...a Gesamtkunstwerk nem valamiféle módszer, vagy kezelésmód. Nálam ez olyan magától értetődő, mint ahogyan beszélek. Ez az én kifejezésmódom: a színház a maga eszközeivel, kellékeivel."

Az 1937-ben, Frankfurtban bemutatott Carmina Burana, amely a komponista Trionfi (Diadalmenetek) című triptichonjának első része, rögtön egy olyan kórusszámmal indul, amely valósággal példátlan népszerűségre tett szert a 20. századi zeneirodalomból.

A Carmina Buranát indító, majd lezáró O fortuna alighanem még azok számára is ismerős lehet, akik sohasem kultiválták sem az operákat, sem az oratóriumokat. Filmekben, tévésorozatokban és reklámokban egyaránt gyakran felhangzik ugyanis ez a lenyűgözően hatásvadász kompozíció:

S a Carmina Burana egésze méltó ehhez az elsöprően lendületes indításhoz. Például a mű kocsmabéli szakaszát (In taberna) nyitó nagyszerű bariton szóló, az Estuans interius:

Vagy épp az ennek közvetlenül a nyomában felhangzó, valóságos tenorbravúrt követelő, mert igen kényelmetlen fekvésű, bizarr hattyú-gyászdal, az Olim lacus colueram:

No és persze a szoprán szólistának is jut igényes és egyúttal hálás énekelnivaló, méghozzá az udvari szerelmet megidéző harmadik nagy műegységben (Cour d'amours):

Szeptember 22-én, szombaton este most izgalmas előadásban jut majd az Erkel Színház közönsége elé a Carmina Burana. Orff elképzeléseinek szellemében, a vezénylő Bogányi Tibor koncepciója ugyanis a legmodernebb látványtechnikákkal, így 3D-s vetítésekkel kecsegtet. S az énekes szólisták, vagyis Miklósa Erika / Rácz Rita, Horváth István és Szegedi Csaba / Haja Zsolt mellett a Magyar Nemzeti Balett táncosainak is jut majd szerep a produkcióban, amelyet minden alkalommal a Bordó Sárkány Régizene Rend "előhangja" fogja felvezetni.