Stílusérzék és kivételes megbízhatóság, kikezdhetetlen, szárnyaló magasságok és sokoldalúság: ez mind elmondható a nagyszerű amerikai tenor, Gregory Kunde operaénekesi művészetéről.

Jövő hétfőn az Opera vendége lesz, s az Erkel Színházban Puccini-áriákat és -kettősöket énekel majd a hazánkban most először fellépő Gregory Kunde. A 65 esztendős tenor imponáló sikereket tudhat maga mögött, ám még egyáltalán nincs a pályafutása végén. Ezt jól jelzi a tény, hogy idén, professzionális működésének 41. évében is az operavilág legjelentősebb színhelyein lép fel: így a budapesti koncert után alig pár nappal bécsi Aida-előadások Radamese lesz, később aztán Barcelonában Kalafot, a Covent Garden színpadán pedig az Otello címszerepét alakítja majd Kunde.

Az Illinos-i Kankakee városka szülötte amúgy 1978-ban épp Verdi Otellójában debütált: igaz, akkor még Cassiót alakította. A kezdetektől fogva igencsak változatos szerepeket énekelt, ám karrierjének első felét talán leginkább mégis Mozart és a bel canto dominálta. Így egészen nagyszerű Don Ottavio volt, amint erről számos hang- és videófelvétel is bizonyságot kínálhat számunkra:

Mivel Kunde bámulatosan üzembiztos technikával rendelkezik és a magasságai szinte korlátlannak tűnnek, s ráadásul még a stílusérzéke is példás, így hamar megtalálták őt a bel canto igényes és szinte lehetetlenül nehéz tenorszerepei is. Ezek alighanem legnehezebbike, Arturo A puritánok című Bellini-operából, mely szerep és szólam különösen emlékezetessé vált az amerikai énekes pályáján. Ő ugyanis a szólam csúcshangját, a magas F-et is képes volt előadásokon magabiztosan és élvezhetően megszólaltatni:

Kunde kivételes képességeinek másik nagy tanúsága, hogy egymástól mennyire különböző operákba, előadói és korstílusokba képes élményszerűen beilleni a hangjával. Így majdnem ő az egyetlen olyan tenorista, aki Rossini és Verdi Otellóját is a repertoárjára vette, és egészen bizonyosan ő az egyetlen olyan művész, aki valaha is képes volt ezt a két Otellót két héten belül, egymás közelségében elénekelni. Az olasz nyelvű operák mellett Kunde többek közt orosz és cseh operákban is fellépett, a francia repertoárnak pedig különösen fontos szerep jutott a pályáján. Nemcsak azért, mivel a Manon vagy éppen a Gyöngyhalászok tenorfőszerepeiben hangja és színpadi kiállása remekül érvényesült, hanem mert ritka énekesi strapabírása nagyban szolgálta az elmúlt évtizedek nemzetközi Berlioz-újrafelfedezését. Így lemezen is megcsodálhatjuk Kunde címszereplői diadalát a Benvenuto Celliniben, színpadon pedig alig akadt hozzá mérhetően erőteljes Aeneas A trójaiak operakolosszusában:

Kunde mindeközben a világ operaéletének egyik legelső Verdi- és Puccini-tenorjaként is kiérdemli a közönség tapsait. S mivel június 10-én este is Puccinit fog énekelni a zeneszerzőnek szentelt PucciniFeszt záróestéjén, így e posztot zárja most Cavaradossi Levéláriája, amelyet jövő hétfőn élőben is hallhatunk majd Gregory Kunde előadásában: