70 éves, de elsősorban mégsem a basszisták doyenjének, hanem sokkal inkább e fach világjáró fejedelmének számít. Jövő hétfőn újra Budapesten énekel majd Ferruccio Furlanetto.
Diákként eredetileg a klasszika filológia és a természettudományok tanulmányi irányát választotta magának, s ha 22 éves korában nem változtat az elhatározásán, e blogban aligha születne róla poszt. Ám az ifjú Ferruccio Furlanetto akkor megszakította addigi tanulmányait és az énekesi pályára adta a fejét. Döntésének helyességét hamar visszaigazolta az olasz meg a nemzetközi operavilág: mire harminc esztendős lett, már túl volt egy sor jelentős debütáláson, valamint addigra együtt énekelhetett olyan nagyságokkal, mint Luciano Pavarotti vagy Montserrat Caballé. Ekkor, 1979-ben lépett először a milánói Scala színpadára is: egy olyan Macbeth-bemutatón, ahol a címszereplő Piero Cappuccilli, a karmester pedig Claudio Abbado volt.
Furlanetto akkor még szembeötlően ifjú Banquo lehetett, és a basszus hangfajra szerzett nagy Verdi-szerepekben a színésznek is osztályon felüli énekes még jó ideig cipelte a nehezen elkendőzhető fiatalosság "keresztjét". Így volt ez azon a mára legendás emlékezetűvé patinásodott 1986-os salzburgi Don Carlos-előadássorozaton is, amelynek karmestere és egyúttal rendezője is Herbert von Karajan volt.
Karajan és Furlanetto együttműködésének egy másik nagyszerű salzburgi produkciót is köszönhetett a korabeli operaközönség és - a videófelvételnek hála - az utókor. A Don Giovanni 1987-es előadásainak egyik legnagyszerűbb közreműködője ugyanis éppen az olasz basszista volt Leporello szerepében:
Verdi és Mozart mellett Furlanetto az olasz vígoperáknak is rég elhivatott specialistája. Így ő is ott szerepelt abban a világraszóló énekesválogatottban, amelyet Rossini születésének bicentenáriumára Abbado hozott össze: a Reimsi utazás előadására. Továbbá tartósan démoni Don Basilio, s ahogyan az évek múltak a Don Pasquale címszerepébe is stílusosan beleöregedett Furlanetto.
S ha ez még nem lenne bőségesen elegendő, hát sokak számára ő maga Gremin herceg legideálisabb megtestesülése is, ebben a szerepében a nemes és életismerő bölcsesség jegyeit is oly magától értetődően felmutatva. Arról már nem is beszélve, hogy még akkor is bírja levegővel, ha a karmester, mint az alábbi felvételen Daniel Barenboim, szinte gyilkosan lassú tempókat vesz Csajkovszkij Anyeginjének harmadik felvonásában:
Greminként már láthattuk és hallhattuk Furlanettót Budapesten, legutóbbi itteni fellépésén, 2016-ban pedig dalénekesként is bizonyságát adta az orosz zene iránti affinitásának. Többek között Muszorgszkij ciklusa, A halál dalai és táncai előadásával, amely mű majd most, az október 7-i koncerten is felhangzik az Erkel Színházban. Ahogyan hallani fogjuk ezen az estén Ferruccio Furlanetto pályafutásának emblematikus áriáit is.
