Budapestre érkezik a Szentpétervári Kamaraopera. Ez önmagában is elég figyelemfelkeltő hír. Ráadásul Gounod Faustjának újragondolt változatát és Bizet ritkán játszott Gyöngyhalászok című operáját hozzák. Még mindig nem elég a mézesmadzagokból? Akkor íme a helyszín: a frissen megnyitott Eiffel Műhelyház Bánffy terme.
Példálózhatnánk számokkal a Yuri Alexandrov által 1987-ben alapított társulat kapcsán, hogy mennyi országban jártak már, hány díjat kaptak és milyen kiváló énekeseik vannak, de kössük magunkat inkább az ősi mondáshoz: a puding próbája az evés. Aki hallotta már a Szentpétervári Kamaraopera bármely produkcióját, azt nem kell győzködni, akinek pedig még nem volt szerencséje hozzájuk, nincs kiválóbb alkalom a vélemény kialakítására, mint egy élő előadás. Azonnal két produkciót is hoznak Kőbányára. Elsőként március 28-án este a Gyöngyhalászokat mutatják be. Bizet operája nem tartozik a legjátszottabbak közé, pedig akadnak részletei, amelyek kifejezetten népszerűek lettek. Ott van például Nadir híres, „Je crois entendre encore” kezdetű áriája, amely kedvelt repertoárdarab – nemcsak az operaénekesek körében. Hallották már David Gilmour feldolgozását?
Annak a sokszáz embernek valószínűleg fogalma sem volt, hogy épp Bizet operáját hallgatja. Ezt nevezem új rétegek operával történő beoltásának! De a feketeöves operarajongóknak is tud kuriózummal szolgálni a mű. Az „Au fond du temple saint” kezdetű duót tenor és bariton énekli, ami, ha nem is páratlan, mindenképp ritkaságszámba megy. Az alábbi legendás felvételen Roberto Alagna és Bryn Terfel énekli a kettőst (reméljük, a külön-külön már mindketten Pestre látogató művészek egyszer együtt is meglepik az Opera közönségét).
A zene tehát jó. A szentpéterváriak előadására sem lehet panasz: csupa nemzetközi versenygyőztes énekes. A díszlet meg egyszerűen csodás! Víz alatti királyság, dzsungel, barlang és mennyország – kihívás, de eszméletlen hálás feladat is egy tervezőnek.
Nem csoda, hogy Vyacheslav Okunev megkapta Szentpétervár legrangosabb színházi kitüntetését, a Golden Sofit-díjat. Igaz a Faustért, de szerencsére másnap azt az előadást – és ezzel együtt a díszletet is – megtekinthetjük.
Az említett díjátadón a produkció megnyerte „a legjobb operaelőadás” és „a legjobb operaénekes” (Sergey Aleschenko) kategóriákat is. De mitől olyan különleges ez a Faust? Amitől általában egy színházi előadás: aktuális problémákat feszeget. Az alkotók Goethe klasszikusát az emberi agy feletti uralomért folytatott harcként értelmezték. Egy ilyen irányítás befolyásolással, gyűlöletkeltéssel, végső esetben pedig tömeggyilkossággal is végződhet. Az emberi tudat leigázása az (ál)mindentudás ígéretével – ez a szentpéterváriak előadásának legfőbb vészjelzése. A felvonások sorrendjében módosított, de hosszában változatlan Gounod-opera friss, aktuális és mindenki számára elgondolkodtató. Így van értelme sokadjára is elmesélni a Faustot. Kár, hogy csak egyszer látható Pesten.
