Valentin, Werther, Hamlet, Figaro és Papageno áriái is felcsendülnek a fiatal bariton Maszkabál áriaestjén 2020. november 28-én 20 órától az Opera Facebook-oldalán látható közvetítésében. Az Opera Kamaraművésze ez alkalomból mesélt arról is, miért állnak közel hozzá a francia művek, milyen emlékek fűzik legkedvesebb szerepeihez, és hogyan választottak közös áriát feleségével, Rácz Ritával.
Fotó: Emmer László
Milyen szempontok szerint állította össze a műsorát?
A programom gerincét a francia évad ihlette, az öt áriámból három francia nyelven szólal meg. Ezek közül Ambroise Thomas Hamlet című operája talán a legkevésbé ismert darab, de a „O vin dissipe la tristesse” kezdetű bordal egy nagyon jó baritonária, ezért is esett erre a választásom. Werthert pedig azért választottam, mert ha a Jóisten is azt akarja, és ez a vírus visszahúzódik jövő márciusra, akkor a címszerepet alakíthatom bariton változatban az Eiffel Műhelyházban, amit a jövő héttől kezdek részleteiben is megtanulni.
Mennyire érzi magához közelállónak a francia repertoárt?
Francia operák közül már elég sokat énekeltem, azért szeretem őket, mert a zeneszerzők a bariton szerepeket elég magasra írták, és mivel az én hangom is magasabb fekvésű, ezek pont megfelelnek nekem. Mind a Faustból Valentint, mind Werthert nagyon jól esik énekelni, különösen, hogy ezek lírai szerepek, én pedig hangilag és alkatilag is ezeket a feladatokat érzem magamhoz közelebb állónak – persze, lehet, hogy ez idővel majd változik. Franciául nem beszélek, mert inkább németes vagyok, de az évek során, úgy érzem, szedtem fel annyit, hogy már kapizsgálom a nyelvet.
Valentin szerepében Gounod: Faust c. operájában (r. Michał Znaniecki) fotó: Rákossy Péter
Rossini Figarója és Papageno egyaránt emblematikus szerepei, milyen különleges emléke fűződik ezekhez az alakításokhoz?
Főleg Papageno a szívem csücske, azt nagyon sok rendezésben énekeltem már, és mindegyiket nagyon szerettem. Megtisztelő, hogy ebben a szerepben olyan világsztárokkal léphettem színpadra, mint Rost Andrea, Miklósa Erika vagy Kolonits Klára, akikkel nagyon szuper volt a közös munka, és sokat jelentett, hogy megfigyelhettem őket testközelből, hogyan dolgoznak, énekelnek. A sevillai borbélyban, remélem, lesz még alkalmam fellépni az Operaház színpadán, ezzel debütáltam 2009-ben a Békés András féle rendezésben, dolgozhattam Kovalik Balázzsal, az is nagy élmény volt.
Vendége felesége, Rácz Rita lesz, akivel Papageno és Papagena duettjét éneklik A varázsfuvolából. Milyen pluszt ad Önöknek, mikor közösen léphetnek színpadra?
Nagyon boldog voltam, amiért lehetőséget kaptam, hogy Ritával zárhassuk a MaszkaBált, vele énekelni mindig nagy öröm a számomra. Egészen más többletet ad az, hogy együtt léphetünk fel. Ezért is esett a választás erre a duettre, másrészt mindenképpen vidám dalt szerettünk hagyni a végére, hiszen a műsor nagyrészt komoly hangvételű művekből áll, és mint említettem, Papageno az egyik kedvenc szerepem, ezek mind közrejátszottak a döntésben
Rácz Rita és Haja Zsolt a ifj. J. Strauss: A denevér c. operettjének 2017 januári előadásán, közvetlenül a színpadi eljegyzés pillanatait követően. Fotó: Nagy Attila
Kettejüknél maradva, hogyan élik meg a mostani időszakot, mivel töltik az idejüket?
Olyan szempontból kedvező a helyzet, hogy a gyerekekkel több időt tudunk most tölteni, de tényleg nagyon várjuk, hogy vége legyen ennek és újult erővel láthassunk a munkához. Tényleg nagy szerencse és köszönet érte, hogy ilyen körülmények közt is van alkalmunk dolgozni. Fontos számunkra – és gondolom, minden művész számára – hogy ilyen helyzetben is van lehetőség szerepelni. Épp azt beszéltük a napokban Ritával, hogy mennyivel több idegeskedéssel, izgalommal jár most visszaállni a színpadra, vagy akár egy OperaSzerdában is szerepelni, mert nincs bennünk a folyamatos készülés, fellépés, próbaidőszak, amihez hozzá vagyunk szokva. De nagy szerencse, hogy számítanak ránk és vannak ilyen lehetőségeink.
