Spontán Tell Vilmos-blokkot, valamint Dvořáktól és Smetanától származó cseh kitekintést is tartalmaz a MaszkaBál 2021. január 17-i közvetítése, amit azonban gyökeresen eltérő szempontok szerint állított össze az est két főszereplője. Az Opera Facebook-oldalán 20:00 órától megtekinthető műsor előtti interjúból többek közt kiderül, hogyan hatott Montserrat Caballé és Pászthy Júlia a ma esti dalválasztásra, és miért tartanak sokan a közös fellépéstől Juan Diego Flórezzel.
Mozart Figaro házasságából választottak duettet, hogy esett erre a részletre a választásuk?
Fodor Bea: Eddig egyedül a Porgy és Bessben léptünk fel közösen, ahol én Clarát énekeltem, ő pedig Crownt, de zárt számot még nem adtunk elő közösen. Így maradtunk végül a Susanna-Gróf duettben. Eddig csak Grófnét énekeltem a színpadon, de ez így is nagyon aranyosnak ígérkezik.
Szemerédy Károly: Igen, Bea inkább lírai szoprán, én pedig vaskosabb hangú basszbariton vagyok, ezért is nehezebben találtunk közös darabokat. De Bea is nagy áriákat hoz, én is nehéz részletekkel készülök, így zárásként a Figaro házassága talán oldja a nagy, vaskos, kicsit szomorkás művek hangulatát.
Mindkettejük műsorán szerepel részlet Rossini Tell Vilmosából. Milyen szempontok szerint válogatták az est programját?
FB: Annak örömére, hogy most énekelhetünk, a Susanna mellett mindhárom áriám is új lesz. Mindegyik részlet nagyon lírai, bensőséges ária, és komoly érzelmi motiváció is állt a döntések mögött, ezért különlegesek is a számomra.
Véletlenül alakult úgy, hogy Karesz és én is éneklünk a Tell Vilmosból. Ennek részemről az a története, hogy mikor '98-ban zeneakadémistaként a tanárnőmmel, Pászthy Júliával az Egyesült Államokban jártunk, a New York-i konzulátus vendégszobájában ülve láttam egy gálaközvetítést, ahol Montserrat Caballé – akit amúgy is rendkívül tisztelek – énekelte Mathilde áriáját. Mondtam is Júliának, mennyire szeretném egyszer ezt elénekelni valamelyik vizsgámon vagy a diplomaosztómon, mire ő mondta, hogy ehhez azért még el kell telnie jó pár évnek. Most viszont elérkezettnek láttam az időt, hogy próbát tegyek vele.
A második Smetana Az eladott menyasszonyából Mařenka-áriája, amit a csodálatos zongorista-korrepetitor férjem, Rózsa Gábor miatt választottam. Ez az ő egyik kedvenc áriája és olyan gyönyörű a kísérőzenéje, hogy szinte már kár, hogy van benne énekszólam.
A harmadik pedig Ilonka áriája Erkel Névtelen hősök című operájából, amit szintén a férjem javasolt. Ebből Pászthy Júliával is található az interneten egy nagyon szép felvétel, úgyhogy ezt az ő tiszteletére is szeretném előadni. Nagyon érdekes, hazafias darab némi verbunkos ízzel. Iszonyú nehéz elénekelni, miközben egy kis szösszenetnek tűnik.
SzK: Bával szemben én olyan szerepekből választottam, amiket már énekeltem színpadon, és érdekes módon, félig tudatosan egy apai motívum is végigvezet rajtuk. Tell Vilmos szerepét nagyon szeretem, Varsóban, Münchenben és Limában is játszottam, utóbbi helyszínen Juan Diego Flórezzel. Csodálatos volt a vele dolgozni, bár egy kicsit tartottam tőle, mert híres arról, hogy nem szereti, ha a partnere magasabb, mint ő. De nagyon jól kijöttünk és a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
A Tell Vilmost baritonszerepnek tartják, és azért is szeretem, mert Rossini utolsó operája, és egyáltalán nem hasonlít a korábbi műveire. Azért is szimpatikus figura, mert rengeteg viszontagságon megy keresztül, hogy felszabadítsa a népét. Amikor a gonosz osztrák helytartó arra kényszeríti, hogy a fiának a fejéről lője le az almát, ezt az áriát közvetlenül a lövés előtt énekli a fiának, és arra kéri, hogy legyen mozdulatlan, ne izguljon, gondoljon Istenre és az édesanyjára, aki mindkettejüket hazavárja. Egy fantasztikus drámai pont és talán a legizgalmasabb pillanat az operában.
A Ruszalkát a Lyoni Operaházban énekeltem, Vodnik karaktere már a basszus fach felé közeledik. Ezt is nagyon szeretem. Itt egy lányáért aggódó apa énekel Ruszalkának arról, hogy a földi világ más, nem azt fogja kapni a szerelemtől, amire vágyik, és ha visszatér, sem lesz olyan semmi, mint régen volt. Lassan két éve vagyok már apa, van egy gyönyörűszép kislányom, és mikor újra elkezdtem dolgozni ezeken az áriákon, azt éreztem, hogy teljesen másképp éneklem őket, mint négy évvel ezelőtt.
A Köpenyben az a megrázó, hogy Michele az ária előtti duettben fedi fel, hogy a feleségével volt egy gyermekük, aki csecsemőkorában meghalt, és ekkor romlott meg az ő házasságuk is, Giorgetta emiatt csalja meg Luigival. Rendkívül kaotikus hangulatban van, miközben nem tudja megbeszélni a feleségével ezeket a problémákat, gyászolja a halott gyermekét is, és tudja, hogy a felesége is valaki mással folytat viszont. Ezt így is nagyon más volt most elővenni. Ezek után jól is jön, hogy egy játékosabb duettel zárjuk az estet.
Hogyan telnek a hétköznapjaik, mi ad erőt ebben a helyzetben?
SzK: Novemberben én is COVID-os voltam, és elég súlyos tünetekkel, kétoldali tüdőgyulladással kerültem kórházba két hétre, de szerencsére lélegeztetőgépre nem volt szükségem. A kislányom sok erőt ad. Az első hullámban nagyon rossz volt, hogy hirtelen minden munkánkat törölték, és semmit sem tehettünk. Most, a második hullámban már kialakítottam egy rendszert, amivel együtt tudok élni, és hogy már felszívódott a tüdőgyulladás, tudok újra énekelni is, és ez értelmet és boldogságot is ad a napjaimnak. A bizonytalanság, hogy mikor léphetünk újra színpadra, viszont egy nagyon nehéz dolog. A vírust is Genfben kaptam el, ahogy a Makropulosz-ügyből két előadást tudtunk megtartani, utána egy kormányzati intézkedés nyomán törölték az összes előadást és haza kellett jönnöm.
FB: Az egyetlen jó dolog COVID-ban, hogy most több időt tölthetünk a családunkkal. Az iskolában egyéni tanrendet kértünk a fiamnak, mert a diákok közül elég sokan nem tartották be az előírásokat, többször karanténba is került az osztály. Ezért most nagyon sokat vagyunk együtt, és ez az egymásrautaltság még jobban összekovácsol bennünket még úgy is, hogy a férjemmel már 23 éve vagyunk házasok.
