Baritonok, tenorok, basszisták – ki a legmutatósabb férfi az Operában?

A múlt héten emlegettük e blogban a vonzóan férfias baritonok, a barihunkok világtrendjét, s ahogy akkor megígértük, most a magyar énekesek szemléjén a sor. Úgy méltányos azonban, hogy ne csak baritonokat mutassunk, elvégre a hazai tenorok és basszisták között is akad snájdig férfiú.

Kezdjük is mindjárt egy basszistán, aki nemcsak a hangjával, de férfias kiállásával is hódít. A daliás Bretz Gábor Boito és Gounod Faust-operájában egyaránt fölényes eleganciájú sátánt alakított, de a Don Giovanniban is éppígy megfelelt. A sokgyermekes családapa a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben és a New York-i Metropolitan színpadán is sikerrel szerepelt már.

Fachkollégája, Cser Krisztián ugyancsak markáns kisugárzású operaénekes, s ezt az adottságát intrikus-sötét alakok megformálójaként is jól kamatoztatja. A fizikusi diplomával is rendelkező művész legutóbb a Hunyadi László Cilleijeként bizonyította, hogy jelenlétével képes férfiúi súlyt kölcsönözni e negatív alaknak.

A 36 esztendős basszbariton, Bakonyi Marcell sokat szerepel a német nyelvterület operaházaiban, de itthon is hallhatja – és láthatja őt a közönség. Habár a Leánder és Lenszirom koboldjaként és A trubadúr öregített Ferrandójaként is csak részben érvényesülhet az énekes előnyös megjelenése.

Az Opera egyik vezető baritonistája, a Rigoletto szerepében, s megannyi más Verdi-szerepben oly kiváló Kálmándy Mihály néhány esztendeje karcsúvá fogyott, ám ez a változás a hangjának csöppet sem ártott meg. Átható tekintete külön figyelemre érdemes. 

Az Opera egyik legdélcegebb énekese, a bariton Geiger Lajos néha érezhetően magasabb és jóképűbb az éppen aktuális szerepénél. A Dohnányi-vígopera, A tenor hercegeként vagy A csengő Enricójaként azonban nagyon is a helyén van nemcsak az énekes hangja, de sudár alkata is.

S végül, de korántsem utolsósorban következzék két fiatal tenor! Boncsér Gergelyt legutóbb a Bohémélet költőjeként láthattuk, s ott nem csupán arról győződhettünk meg, hogy a bonvivánként is működő énekes képes mai fiatalnak látszani a színpadon, de arról is, hogy magas C-je mellett a jóképűsége is átütő.

Balczó Péter már az Adagióban is megdobogtatta a női szíveket, s rokonszenves, naturburs megjelenésével azóta egy sor operai főszerepben (Tom Rakewell, Fenton, Rinuccio stb.) is igazolta énekesi tehetségét, színészi természetességét – és kamaszos férfibáját.  

Kinek a szőke, kinek a barna, azazhogy kinek a basszbariton, kinek a tenor! Válasszanak Önök is kedvencet maguknak!