Olykor nemcsak a statiszták ruhátlanok az operaszínpadon. Korhatáros poszt.
Merthogy a színpadi meztelenség látványához rég hozzászoktunk már, voltaképpen még az operában is. Ám néha maguk az operaénekesek is csupaszra vetkőznek, s ez azért nem kicsiség, még manapság sem. Az alábbiakban pár ilyen példát mutatunk, korántsem az operaprodukciók alkotóit nógatva, inkább csak az érdekesség kedvéért.
Az operairodalom leghíresebb erotikus magánjelenete okvetlenül Salome Hétfátyoltánca Richard Strauss egyfelvonásosából. Mivel a szerző elképzelése szerint Salome „tizenhat éves hercegnő Izolda-hanggal”, érthető okokból sok esetben nem csupán az erotika láthatóvá tétele, de már maga a tánc is nehezen megoldhatónak bizonyult a színpadon. Így aztán komoly fordulatot jelentett az opera előadástörténetében, amikor úgy negyedszázada Maria Ewing, illetve Catherine Malfitano valóban eltáncolta ezt a számot, melynek végén mindketten évakosztümben álltak a színpadon:
Itt említendő, hogy Szikora János operaházi Salome-rendezésében ugyancsak komoly és érdemi kísérlet történt a hercegnő megtáncoltatására (Pártay Lilla koreográfiájával), s még olyan címszereplő is akadt, aki az említett két külföldi szopránhoz hasonló merészséggel zárta fátyoltáncát.
Ami a férfiakat illeti, ott a leghíresebbé ez idáig az a Vivaldi-előadás vált, amelyet 2006-ban a Spoletói Fesztiválon mutattak be. Az Ercole sul Termodonte című opera címszerepét, azaz Herkulest ugyanis valóban mindössze csak egy oroszlánbőrrel a vállán énekelte a tenor Zachary Stains:
Egy másik amerikai tenorista, Andrew Richards pedig pár éve egy stuttgarti Parsifal-előadást zárt mezítelenül, a „tiszta balga” címszerepében.