Nemcsak nősült, vált és feleségeket nyakaztatott, de zenét is szerzett a nagyétkű és nagytermészetű király.

VIII. Henrik (1491-1547) szinte mindent tudunk, vagy legalábbis mindent tudni vélünk, hiszen kevés olyan történelmi személyiség akad, akiről ennyi könyv és film szólna: Korda Sándor klasszikusától (VIII. Henrik magánélete) a Folytassa-széria vonatkozó darabján át egészen a Tudorok című tévésorozatig. Így például már rég tudjuk azt is, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben, a pápával is tengelyt akasztó király nem az összes feleségét, hanem a hat közül „mindössze” csak kettőt küldött hóhérbárd alá.

VIII. Henrik és feleségei most pénteken és szombaton este az Operaház Vörös Szalonjában vonulnak elénk, megidézve egyúttal e mozgalmas udvari élet drámai és zeneirodalmi utóéletét is. Merthogy a tragikus sorsú királynék a romantikus operairodalom számára is érdekesnek bizonyultak, s persze magának VIII. Henriknek is jutott szerep Donizetti vonatkozó operájában, az Anna Bolenában.

De a romantikán túl is érdekes maradt a zeneszerzők számára VIII. Henrik közüggyé váló magánélete, ahogyan arról az estek programján Libby Larsen dalciklusa is bizonyságot ad majd:

A program legnagyobb felfedezését azonban alighanem VIII. Henrik saját szerzeményei jelentik majd, hiszen a sokoldalúan művelt uralkodó bokros teendői közepette komponált is:

A fenti dalt kevéssel a koronázása után szerezte a jó király, s feltehetőleg első feleségének, Aragóniai Katalinnak szánta, akitől aztán csak egy nagyobbacska egyházszakadás révén sikerült elválnia. Nevezetes daloskönyvében azonban korántsem csupán ez a szerzemény bizonyítja VIII. Henrik zenei tehetségét: