Pompás hang, remek humorérzék és mindenestől nagy művész: Bryn Terfel jövő csütörtökön az Operaházban énekel.

„Egy született kommunikátor” – jellemezte Bryn Terfelt jó pár éve a londoni The Times, s a walesi születésű és Walesben helyi hősként tisztelt basszbariton azóta is lépten-nyomon bizonyítja e jellemzés igazságát. A majd’ két méter magas, mackós alkatú énekes egész eddigi pályafutása a közönségre gyakorolt meggyőzőerő és a közönséggel folytatott eleven párbeszéd jegyében telt, s e téren már nem is igen lesz változás. Mert egyebekben Terfel változik: újabb és újabb területekhez közeledik, művészi és emberi nyitottsága párját ritkítja.

Azon a nevezetes 1989-es cardiffi énekversenyen, a BBC énekesi világversenyén (ahol nagy küzdelemben végül Dmitrij Hvorosztovszkij győzedelmeskedett) Terfel dalénekesként vitte el a pálmát:

Aztán jött Terfel Mozart-énekesi nagy korszaka, ahol bőven kamatoztatni tudta remek színészi készségét és hangban is oly erős karakterizáló tehetségét:

Hogy bármit képes megcsinálni a színpadon, arról mondjuk az alábbi Elvis-imitátori remeklés adhat bizonyságot Dulcamara áriájában, A szerelmi bájitalból:

Terfel azóta persze már a Ring Wotanjaként is diadalmaskodott, s MET-beli szereplése révén e Ringgel pár éve egy Grammy-díjnak is részesévé vált:

Bryn Terfelt nem zavarják a műfaji határok sem, így vált a véreskezű borbély, Sweeney Todd nagyszerű megformálójává Stephen Sondheim oly igényes musicaljének címszerepében:

A londoni Proms-koncertek tavalyi sorozatában pedig Tevjét, a tejesembert játszotta és énekelte elementárisan:

Június 2-án alighanem ilyen elementárisnak találjuk majd e walesi bárdot a Shakespeare 400+ fesztivál záróeseményén is. Bryn Terfel első operaházi fellépését bűn lenne kihagyni!