A velencei ősbemutatón ugyan nem aratott sikert, ám az volt az utolsó ilyen alkalom: Verdi Traviatája azóta mindig, mindenhol és minden körülmények között tetszik.

„Hogy az én hibám-e, vagy a művészeké – az idő fogja eldönteni.” Így fogalmazott egy levelében a Traviata 1853-as első, többé-kevésbé kudarcos előadássorozata után Giuseppe Verdi, s az idő valóban döntött. Ha igaz, az első előadások kedvezőtlen fogadtatásában szerepe volt annak a korántsem elhanyagolható ténynek is, hogy a címszerepet, azaz a „megtévedt” Violetta Valery szerepét alakító és terebélyes testalkatú Fanny Salvini-Donatelli láttán sem a luxuskurtizánságot, sem a végzetes tüdőbajt nem lehetett egykönnyen elhinni.

Mindez azonban hamar mellékessé vált, s a Traviata ma is évről évre ott található a világszerte leggyakrabban előadott operák első három helyezettje között. A híres Brindisi (Libiamo…) elhangzása nélkül pedig ma már jószerint elképzelhetetlen bármiféle operagála itthon és a nagyvilágban egyaránt. A Traviata erejét és sikerét jelzi mindemellett az is, hogy – több más Verdi-operával ellentétben – ez a mű jól viseli a rendezői operaszínházzal való találkozásokat is. Erre talán a legismertebb példa Willy Decker eredetileg salzburgi, majd aztán világszerte forgalmazott rendezése, ahol Anna Netrebko és Rolando Villazón mellett egy jelképes erejű óraszámlapnak és egy piros kanapénak jutott főszerep:

Kevésbé vált világhódítóvá, ám jóval radikálisabb volt Peter Konwitschny grazi, majd Bécsbe is áttelepülő, fölismerhetően brechties rendezése, mely egyrészt drasztikusan meghúzta az operát, másrészt üres színpadra és annak vörös függönyei közé helyezte a történetet:

Nem kevésbé volt merész Christoph Marthaler párizsi Traviata-rendezése, ahol például Jonas Kaufmann a második felvonást fűnyírószerelés közben indítja:

Elrugaszkodott a hagyományos beállítástól a debreceniek idei Traviata-bemutatója is, amely aztán az Erkel Színházban is sikert aratott. Ám nem az az előadás volt az egyetlen új Traviata-produkció, mellyel a budapesti közönség 2016-ban találkozhatott, illetve találkozhat. Merthogy június 24-én az Opera a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon új Traviatát mutat majd be, s nagy kérdés, vajon Anger Ferenc milyen értelmezésben állítja majd színpadra a tévedt nő történetét. Ami bizonyos: a bemutató estéjén Miklósa Erika fog debütálni Violetta szerepében, s ez a tény már önmagában is kívánatos élménnyé teszi számunkra a Traviatával való sokadik találkozásunkat.