Jóval több közük van egymáshoz, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Poszt a foci EB napjaira.
Habár a futball és az opera közötti távolságot sokan alighanem hatalmasnak vélik: mondván, hogy az egyik a tömegek, míg a másik a szűk elit szórakozása, azért a valóság egész más. Az operaslágerek erős érzelmi-indulati töltete például már rég eltalált a futballrajongók, sőt az ultrák szívéhez. Ilyen sláger köztudomásúlag Verdi Aidájának győzelmi indulója:
Vagy ugyanez egy angol futball klub szurkolóinak jelentésgazdag új szövegével:
A másik nagy sláger természetesen Kalaf áriája Puccini Turandotjából, vagyis a Nessun dorma, amely 1990-ben hódította meg a foci világát. Az olaszországi labdarúgó világbajnokság közvetítéseit és összefoglalóit sok helyütt e gyönyörű tenorária hangjaival vezették föl a televíziók:
Az ária Luciano Pavarotti mézszínű hangján csendült fel, s az ő neve át is vezet az opera és a labdarúgás másik nagy összetalálkozásához: a Három Tenor koncertjeinek sorozatához. Az egykoron, még karcsú korában, csatárként a profi foci felé tájékozódó Pavarottit, a máig szenvedélyes futballrajongó Plácido Domingót és José Carrerast ugyanis a foci VB hozta össze, először 1990-ben, aztán 1994-ben, majd 1998-ban és 2002-ben is.
De amit igazán kevesen gondolnának: lelhetünk egy találkozási pontot a labdarúgás és az opera történetének kezdete körül is. A Mediciek Firenzéjében 1580-ban jelent meg ugyanis Giovanni de'Bardi értekezése, a Discorso sopra il givoco del calcio fiorentino del Puro Accademico Alterato, amely a foci egyik előzményének, a calcio fiorentinónak a szabályait fektette le tudományos igénnyel. Ebben az ősfociban még a kéz labdával való megérintése és a rögbibe illő durvaságok is szorosan a játékhoz tartoztak. Az I. Ferenc toszkán nagyhercegnek ajánlott szabálykönyv szerzője, a zeneszerzőként, de éppígy katonaként is jeleskedő de'Bardi mindemellett nem csak a foci, hanem az opera bölcsője körül is ott bábáskodott. Ő volt az egyik vezéralakja és teoretikusa annak a körnek, a Camerata Fiorentinának (vagy másképp a Camerata de'Bardinak), ahol az antik zene újrafelfedezésén munkálkodtak a Mediciek Firenzéjében összegyűlt humanisták és muzsikusok. S az ő - kreatív tévedésekben is gazdag - munkásságuknak, a görög tragédiák vélt újraalkotásának eredménye bizony nem volt más, mint az opera műfaja: