Egy világirodalmi vándortéma köszön ránk Erkel Ferenc első operájából.
Erkel Ferenc a harmincadik életévében járt akkor, amikor serény operakarmesterből operakomponistává, s rögvest a magyar opera vezéralakjává lépett elő. Első dalművét, a Bátori Máriát már majdani főművei, a Hunyadi László és a Bánk bán librettistájával, Egressy Bénivel együtt alkotta meg: egy világirodalmi vándortémából magyar (ál)történelmi operát életre hívva.
A téma röviden ennyi: a trónörökös házasságon kívüli kapcsolatban él egy szép és nemes hölggyel, ám ezt az idős király nem tűri, s a hölgyet végül megölik. A portugálok nemzeti eposzában, a Camões által költött Luziádákban Inez de Castro az áldozat neve, aki e név alatt egy sor nemzet korai drámairodalmában is megjelent. Létezik azonban a történetnek egy osztrák változata is, ahol Agnes Bernauernek hívják a főhercegi kedvest. Magyarországra az a Dugonics András plántálta át e történetet, akinek sok egyéb mellett az Etelka nevet meg a kör és a derékszög szavunkat köszönhetjük. Ő helyezte el a jócskán kiszínezett magyar történelemben Bátori Máriát, s tette Könyves Kálmán királyunk fiának, Istvánnak (a majdani II. Istvánnak) balkéz felöli hitvesévé. Egressy az ő szomorújátékát egyszerűsítette Erkel számára, nem is ügyetlenül.
A Bátori Mária ősbemutatójára 1840. augusztus 8-án került sor a Pesti Magyar Színházban. Azazhogy a Nemzeti Színházban – mert épp ettől a naptól már így hívták a mai Astoria helyén állt teátrumot. A műnek ekkor még nem volt nyitánya, Erkel azt fél évvel később illesztette a cselekmény elé:
A címszerep igazi jutalomjáték, hiszen a korabeli olasz és francia operák mintájára megalkotott bravúros dívaszerepnek íródott. Már a korabeli kritikusok megállapították, hogy Erkel neki ajándékozta a legszebb dallamait:
Apropó kritikusok! Az elismerő műbírálatok mellett épp Erkelnek ez az első operája sarkallta nagy támadásra a korabeli magyar irodalom tán legádázabb operacsúfolóját, Vahot Imrét, aki így gúnyolódott:
„A lélek legnagyobb szenvedélyeit és hangulatait is énekelve nyögi el, énekelve ordít bosszút, dalolva átkozza hűtlen madonnáját, reszkető hangon dúdolja el, hogy ismét a hideg leli, inasának énekszóval parancsolja, hogy a csizmáját hozza be, s ha nem teszi, danolva szidja le, s elvégre is, mint hattyú, énekelve, dalhörögve hal meg.”
S ami a történelmi témák operaszínpadi megjelenését illeti, hát Vahot így háborgott:
„Istenemre! ha valaha még Nagy Lajost, vagy éppen Hunyady Jánost engednénk a magyar operában kornyikálni, megérdemelné a színház, hogy azonnal összeroskadjon.”
Ám jól tudjuk, Erkel és Egressy nem riadt vissza e haragos szavaktól, s későbbi operáikban Hunyadi Lászlót és Mátyást, V. Lászlót, majd II. Endrét is ott szerepeltették. Mi pedig csak nézzük és hallgassuk az Erkel által megénekeltetett koronás főket! November 6-án este, az Erkel Színházban éppen a koncertszerűen előadásra kerülő Bátori Máriát: a címszerepben Kolonits Klárával, valamint Palerdi Andrással és László Boldizsárral a két királyi szerepben.