A nemváltás az operaszínpad gyakori és mindig hálás megoldása. Ilyenkor elsősorban a női nadrágszerepekre gondolunk, s nem véletlenül, hiszen a nemváltás legismertebb példái innen valók. Az operaszínpadon rendszerint énekesnőnek jutnak a kamaszfiúk, az épp csak serdülő figurák, Hunyadi Mátyástól (Erkel Hunyadi Lászlójában) a Faust Siebeléig: 

A szerelmes kamaszfiú szólama valahogy női hangon a leghitelesebb, de akkor is jól jöhet egy mezzoszoprán, ha életunt arisztokratát kell adni. Mondjuk például A denevér Orlovsky hercegét, melyet jeles tenoristák mellett olyan nagy énekesnők is alakítottak, mint Brigitte Fassbaender:

A nadrágszerepes operákban azonban nem ritka a csavar sem, vagyis előfordul, hogy a nő által alakított fiatalembernek a történet egy pontján női ruhát kell magára öltenie, ami az eredendően sikamlós nemi játékot még izgalmasabbá, illetve mulatságosabbá teszi. Így jár például a kis apród, Cherubino a Figaro házassága című operában, vagy épp Octavian a Mozartot sokféleképp idéző Richard Strauss Rózsalovagjában. Mozart és Da Ponte közös remekében még az átöltöztetés jelenetét is láthatjuk:

Előfordul azonban olyan is, hogy férfi öltözik női ruhába az operaszínpadon, s e jelenség korántsem korlátozódik arra az operatörténeti korszakra, amikor kasztrált énekesek alakították akár a női szerepeket is. Rossini Ory grófja című vígoperájában például a nőcsábász címszereplő (és teljes kísérete) ölt apácaruhát, hogy a vágyott nő közelébe férkőzhessen:

Donizetti 1827-es vígoperájában, amelyet mi Éljen a mama! címen ismerünk, a színházi mama szerepét-szólamát egy basszistának kell teljesíteni. 

S végül még egy meghökkentő vígopera, ahol a nő férfivé, a férfi pedig nővé változik! Francis Poulenc, akinek A kármeliták című operáját jövő pénteken mutatja be az Opera, első színpadi művében, a Teiresziasz kebleiben egészen meglepő dolgok történnek. Az Apollinaire nyomán készült vígoperában a női főszereplő saját elhatározásából megszabadul felfújt melleitől és szakállat növeszt, míg férje magára ölti neje ruháit és férfitársaival együtt szülési versenybe kezd. A férj a második felvonás kezdetén már 40049 gyermek világra hozásánál jár, s habár a darab végére mindenki visszaveszi a maga eredeti nemét, azért a darabzáró felszólítás így hangzik: „Kedves közönség, csináljatok gyereket!”